Századok – 1921-1922
Értekezések - LÁBÁN ANTAL: Kortörténeti titkos jelentések Bécsből a száz év előtti magyarságról 306
TITKOS JELENTÉSEK BÉCSBŐL A SZÁZ ÉV ELŐTTI MAGYARSÁGRÓL. 31)9 nagy megrökönyödést, melyben a rendőrminiszter Sedlnitzky volt, mikor Pestről 1819májusában egy confidensi jelentés beszámol a pesti színházban történtekről.1 A székesfehérvári magyar színtársulat jött fel magyar vendégszereplésre a német színházba. Magyarul beszéltek s a közönség úgy járt, mint a néma ember, a ki úgy szeretne valamit kimondani s egyszerre csak csodás módon ismét megszólal. Milyen lehet ez az első szó ? Nem suttogó beszéd, hanem kiabálás, diadalordítás ! Ez szörnyű, mondja a bécsi csatlós. Ennek be kell tömni a száját. A maga tehetetlen dühében oda ül és írja jelentését Bécsbe. A tehetetlen düh torzképe áll előttünk, ha ezt a jelentést olvassuk. Olyan grotesk e kép, hogy szinte mosolyognunk kell rajta. A jelentés így hangzik :« Május harmadikán a magyar színészek nemzeti nyelvükön a »Tatárok Magyarországon« czímű új színdarabot adták elő Kisfaludytól. Az összes magyar szabók, czipészek, szürszabók, sapka- és csizmakészítők otthagyták műhelyeiket és segédeikkel, tanonczaikkal együtt a színházba tódultak. Mivel ez a nép a magyar nemesség j ókorra részével együtt még kevéssé fogékony az illem, erkölcs és finomabb modor iránt, s inkább alkalmatos az alföldi legelőre, mint egy művelt színházba, azért nem is tudott helyesen viselkedni. Mihelyt az egyik vagy a másik színész száját kinyitá és néhány szót szólt, azonnal döngették a padlót, tapsoltak, éljeneztek és szörnyűséges bravó (vivát) kiáltásokkal halmozták el. Ugyanebben a darabban e szavak fordulnak elő : éljen a szabadság. Ezt a tetszetős nemzeti kifejezést a közönség egyszerre felfogta és mintha ugyanazon szócsőből eredt volna a hang, a legkülönbözőbb módokon örömüket fejezték ki s felhangzott a kiáltás : »Éljen a magyar szabadság.« — így folyt le a mi német színházunkban az első magyar előadás. Szinházi dolgokban jártas és tapasztalt férfiak mondják, hogy ha magasabb közbenjárással nem alkalmaznak czélravezető rendszabályokat, akkor lassanként eltűnik minden szinházi rend, tisztesség és a közönségnek czivilizált viselkedése. A német szinház a jövőben gyülőhelye lesz a régi magyar felbujtóknak, mint hajdan a megyei gyűlések és az oszággyülések a Rákosmezején.«— Azok a rebbellis magyarok tehát rosszban törik a fejüket. Az ügy borzasztó fontosságára való tekintettel Sedlnitzky azonnal írt a magyar kamarai elnöknek és felvilágosítást kért e szörnyűséges ügyről, mert »ha ezek a 1 V. ö. e tárgyról bővebben beszámoló czikkemet. Irodalomtörténet 1917. 3 — 4. f. 169. s k. 1. — Pol. Arch. 3843/5, 4237/5 ex Γ 8ΐ9·
