Századok – 1921-1922
Történeti irodalom - Dabrowski János: Nagy Lajos utolsó évei. (Ostatnie lata Ludwika Wielkiego.) Ism. Divéky Adorján 245
246 TÖRTÉNETI ,IRODALOM. hatalma tetőpontján állott. Részletesen foglalkozik a lengyel trónörökösödés kérdésével s bonczolja az erre vonatkozó egyes okleveleket. Ezekből kitűnik, hogy az 1335—1339 közti szerződések szerint az esetleges trónöröklés nem egyedül Lajosnak, hanem az összes akkor élő magyar Anjouknak volt biztosítva. Bonczolgatva az okokat, melyek Nagy Kázmért arra bírták, hogy leányainak és a többi Piastnak mellőzésével a magyar Anjouknak biztosítsa a trónt, arra a meggyőződésre jutott, hogy a Piastok közt akkor nem volt megfelelő egyén. Ezért valamelyik szomszédhoz kellett csatlakoznia. A Luxemburgokkal vagy a Wittelsbachokkal való szövetség nem sok jót ígért. Az elsőkkel főleg azért nem, mert felújíthatta volna a Venczelek korát. Egyedül M agyarország volt az, melynek szövetsége értékes volt Lengyelországra nézve. Magyarország elég erős volt, hogy Lengyelországot védje s e mellett nem kellett attól tartania, hogy elveszti állami önállóságát, mint a cseh szövetség esetében. Főleg Csehország és a német lovagrend ellen keresett Magyarországban segítséget, de ezenkívül a vörösoroszországi kérdésre való tekintet is vezetté őt ebben az irányban. Egyedül a Magyarországgal való szövetség adhatott biztosítékot az orosz kérdés kedvező megoldására nézve. A cseh és német lovagrendi szövetség veszedelmének elhárítása és a Vörös-Oroszország felé való terjeszkedés lehetősége ép oly nagy vívmány volt Kázmérra nézve, mint az Anjoukra nézve a lengyel trón megszerzése. Ez időtől kezdve Lengyelország a védelmi álláspont helyett terjeszkedésre gondolhatott. A magyar-lengyel szövetség mindkét félnek előnyöket hozott. Mindenekelőtt azonban Lengyelország nyert vele. Magyarország pedig erős államból elsőrendű európai hatalommá lett. A lengyel szövetség jóformán csak diplomácziai segítséget nyújtott. Máskép volt Lengyelországgal, mely háborúk által elpusztított kis ország volt, melynek léte bizonytalan volt a sok ellenség közepette. Most területileg növekszik, gazdaságilag emelkedik s tekintélyes helyet foglal el az európai államok közt. A visegrádi kongresszus, melynek feladata volt Lengyelországot felszabadítani a nehéz helyzetből s az 1364-iki krakói összejövetel bizonyítják a haladást, melyet e téren a.lengyel királyság harmincz év alatt tett. Ez Nagy Kázmér politikájának eredménye, mely a Magyarországgal való szövetségre támaszkodott. Erejének gyarapodásával mind önállóbbá lett politikája s nem áll az, a mit Caro állít, hogy Kázmért a magyar udvar kihasználta volna vagy hogy vakon követte volna azt. Minden lépését a magyar politikát illetőleg Lengyelország érdeke vezette. Eme megállapítások után a szerző áttér tulajdonképeni tárgyára, Nagy Lajos lengyelországi uralkodásának ismertetésére.
