Századok – 1921-1922
Történeti irodalom - Dabrowski János: Nagy Lajos utolsó évei. (Ostatnie lata Ludwika Wielkiego.) Ism. Divéky Adorján 245
245 TÖRTÉNETI ,IRODALOM. Dabrowski János. Nagy Lajos utolsó évei. (Ostatnie lata Lud-wika Wielkiego. Kraków, 1918. Akadémia Umiejetnoáci. 422 1.) Értékes könyv jelent meg a fönti czím alatt a krakói tudományos akadémia kiadásában. Szerzője Dabrowski János dr., a krakói egyetem tanára, kinek neve előnyösen ismeretes a magyar hisztorikusok előtt magyar-lengyel történelmi tanulmányai alapján. Kutatásainak fö czéljául a XIV-ik századbeli lengyel-magyar érintkezéseket tűzte ki s e téren már becses tanulmányokkal gazdagította a történeti irodalmat. (Lokietek Ulászló korának magyar-lengyel érintkezései, Lokietek Erzsébet.) Most Nagy Lajos uralkodásának utolsó éveit tette tanulmánya tárgyává, azt az időt, midőn a magyaron kívül a lengyel királyi korona is díszítette homlokát. Dabrowski e munkája azért nagyjelentőségű, mert új világításba helyezi Nagy Lajos lengyel uralmát. Nagy Lajosról ugyanis a lengyel történetírás s közvélemény nem a legjobb véleménynyel van s lengyel uralkodását általában véve károsnak tartották. Ezt a kedvezőtlen véleményt Czamkowi Jankó krónikás terjesztette, valószínűleg bosszúból, mert Erzsébet özvegy királyné régenssége alatt egy pörből kifolyólag száműzetésre és javainak elkobzására ítélték. Czarnkowi Jankó alapján más krónikások és írók is kedvezőtlen színben tüntették fel Nagy Lajost, így Caro Jakab is »Geschichte Polens« cz. nagy munkájában. Jóval tárgyilagosabban ír róla Szujski József kiváló lengyel történetíró Nagy Lajosról szóló tanulmányában. Dabrowski már a mű czímében is újítást hozott be, mert »Nagy«-nak nevezi, nem pedig »Magyar«-nak (Ludwik Wçgierski), mint a lengyelek hívják. Ezzel is elismeri nagyságát. Munkája első négy részében az Anjouk magyarországi szerepének jellemzésével foglalkozik, azután pedig Nagy Kázmérral szemben gyakorolt politikájukat ismerteti. Itt kiemeli Magyarország nagy jelentőségét Lengyelországra nézve, mely akkor sokkalta rosszabb helyzetben volt, mint Magyarország és jóformán csak Nagy- és Kis-Lengyelországra szorítkozott. Lengyelország akkor gyengébb volt a német lovagrendnél és Csehországnál is. Az egyetlen ország, mely Lengyelország nehéz helyzetén segíthetett, Magyarország volt. Azután az általános európai politikai helyzet keretében bemutatja az 1335—1370 közt létrejött magyar-lengyel szövetségek történetét és kiemeli, hogy Lengyelország Magyarországgal szemben megőrizte függetlenségét, daczára annak, hogy ez utóbbi