Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Hóman Bálint: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Ism. Domanovszky Sándor 241

241 TÖRTÉNETI ,IRODALOM. Wimmer Ágostont, a ki a nyugatmagyarországi német Felsőlövőn egész iskolakolóniát alapított ; ezt a típusát a német anyanyelvű lelkes magyar hazafinak, a ki biblia jelzésű ládákban csempészi be a puskákat Kossuth honvédeinek. Böhm Károlyt, Schneller Istvánt, modern philosophiai és paedagogiai tudományunk e vezérmunkásait. De ki győzne seregszemlét tartani a nagy ev. tanárok fölött, a kik nem egyszer vezető szellemei, úttörői voltak hazai iskolaügyünknek és kultúránknak ? Szelényi munkája jó munka, de nem teljes munka ; maga is tudja ezt s okát is adja. Oly kevés még az evangelikus iskolai monographiánk, a kútfőgyüjtés, az alapvető munkák kritikai kiadása még annyira kezdet kezdetén van, hogy teljes munkát írni az evangelikus iskolákról lehetetlen. Hisz még a Rezik korszakalkotó Gymnasologiája is csak kéziratban van meg ! Mikor következik be ennek kritikai kiadása ? A mi rendelkezésére állott, monographiákból, kútfőkből, azokat gondosan áttanulmányozta Szelényi s ezért munkája nyereség iskoláztatásunk történetirodalmára nézve. Dr. Szigethy Lajos, Hóman Bài'int: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Kiadja a Budavári Tudományos Társaság. 1921. 8° 306 1. és egy térképmelléklet. A szerencsétlen összeomlás következtében szétzilált közéletünknek sok szomorú jelensége közt van egy, a mely a megfigyelőben örömet, reményt s a jövő iránti bizalmat kelt. Ez a tényező a nemzet szellemi erejének meglepő kibontakozása. Mintha hatalmas teremtő erők most ráznák le magukról a bilincseket, hogy alapvető alkotásokkal építsék ki nemzeti létünk épületét, a fontos irodalmi újdonságok egész sora jelenik meg. A forradalmak és Trianon után fölébredt ugyan a szellem munkásaiban az ellenállhatatlan vágy, hogy nagy problémák megoldásával tegyenek eleget kötelességüknek, de az alkotó erőt gúzsba kötötték azok a kedvezőtlen gazdasági és technikai viszonyok, a melyek következtében szinte lehetetlennek látszott, hogy a mit a tudomány alkot, a közönség közkincsévé is lehessen. A nemzeti életerő legszebb bizonyítékaként azonban ép a tudománykedvelő közönség érezte meg ösztönszerű biztonsággal, hogy az alkotó kedvet nem szabad bimbajában elhervadni hagyni és sietett a bajba jutott tudományosság fölkarolására. Ez a megértés új társadalmi alakulatokat hozott létre s már eddig is több szép művel gazdagította tudományos életünket. Az új alakulatok közé tartozik a Budavári Tudományos Társa-Századok, 1921. VI-X. füzet. 16