Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Michel; Karl: Das Opus Tripartitum des Humbertus de Romanis O. P. Ism. Tóth László 103

<115 TÖRTÉNETI IRODALOM. kiadása jobb időkre maradt. Birckman dolgozata szintén dissertatio, szerzője Heinrich Finke tanítványa volt. A két munka elolvasása után nyomban megállapítható, hogy bár erényeikben és hibáikban sok a közös vonás, azok egyike sem tette feleslegessé a másikat, hanem nagyjából kiegészítik egymást. Michel dolgozatának erőssége, hogy szerzője mindig visszatérni igyekszik a szöveg eredetijéhez, a codexekhez. -Ilyenformán sikerült is neki Humbert egyik munkájának, a »De predicatione sanctae crucis contra Saracenos«-nak, a mely szoros összefüggésben áll az 0. T. első részével, két eddig ismeretlen codexét felfedezni a bécsi domokosok könyvtárában. Hibája azonban, hogy az irodalomból nem ismeri mindazokat, a kik Humbertussal vagy művével előtte foglalkoztak. Így nem említi Finkenek két könyvét, a melyekben pedig Humbertról érdemleges említés történik.1 Birckman nem foglalkozott az eredeti kéziratokkal, sőt azoknak kiadásait sem ismeri teljesen. Így sehol sem említi, tehát nyilvánvalóan nem is ismeri Crabbe editióját. De nemcsak a források és az irodalom ismeretében, hanem tárgyi tekintetben és felfogásban is jelentékeny különbség van a két író között. Birckman a fősúlyt az 0. T. és a kivonat egymáshoz való viszonyának megállapítására helyezi. Ezzel foglalkozik könyvének kb. a fele és vizsgálódásai kétségkívül érdemleges eredményre vezettek. így megállapítja, hogy nem helytálló az a vélemény, a melyet eddig hangoztattak, hogy a kivonat tényleg csak egyszerű kivonata az Opus Tripartitumnak. Megállapítja, hogy jelentékeny eltérés van közöttük, különösen a görög unió és az imperiumról szóló fejezetben. A kivonat szerzője enyhíti mindazokat a helyeket, a hol Humbert a görög egyház eljárását mentegetni vagy magyarázni iparkodik. Az imperiumról szóló részt pedig a kivonat szerzője saját ideáival, első sorban a császárságnak a német királyi koronától való elválasztásának gondolatával, bővíti ki. Nyilvánvaló tehát, hogy az Opus Tripartitum és kivonata között jelentékeny tárgyi eltérések vannak, a melynek okát vagy magyarázatát azonban Birckman sem adja. Csodálatosképen nem is próbálja megállapítani a kivonat szerzőjének kilétét, sőt nem említi azt sem, hogy Delisle annak a XIV. században élt dominikánust, Bernard Guit tartja, ellenkezőleg azt mondja, bár semmivel sem igazolja, hogy a kivonat tulajdonképen a zsinat számára készült, a hol a túlhosszú dolgozat helyett csak ezt olvasták fel a zsinat atyáinak. Ez utóbbi felfogással ügyesen és minden tekintetben helytállóan szállt szembe Michel, a ki meg dolgozatának gerinczévé épen az Opus 1 H. Finke : Papsttum und Untergang des Tempelordens. Münster 1907. I. Band, S. 12 — 13 és ugyanaz : Aus den Tagen,: Boniíaz VIII. Münster, 1902. S. 80.