Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Eberhardt; Hildegard: Die Diözese Worms am Ende des XV. Jahrhunderts. Ism. Tóth László 101

<102 TÖRTÉNETI IRODALOM. jedő rajzához. Szerencsére az épen ezen időben, 1496-ban a wormsi egyházmegyében tartott általános canonica visitatio jegyzőkönyvei is reánk maradtak és az adólajstromok adatait a legtöbb helyütt igen jól egészítik ki. Ε két főforrás mellett természetesen nem hanyagolta el a szerző a már előbb másutt közzétett anyagot sem, hanem azt mindenütt idézi és felhasználja. »Munkájának alapjául igen helyesen bizonyos általános szempontokat kívánt adni és ezért azt a kérdést veti fel, vájjon igaz-e, legalább a wormsi egyházmegyét illetőleg, az a többízben hahgoztatott vád, hogy a reformatio számára a talajt az tette könnyen befogadóvá, hogy az alsópapság a nagyjavadalmasokhoz viszonyítva siralmas gazdasági helyzetben tengődött, tehát a reformatiótól nemcsak bizonyos dogmatikus újítást várt, hanem talán mindenekelőtt gazdasági helyzetének jobbrafordultát is. Eberhardt tulaj donképen ennek a kérdésnek megvilágítását teszi munkájának gerinczévé és vizsgálódásának végén arra az eredményre jut, hogy a kisjavadalmasok anyagi helyzete, legalább is a wormsi egyházmegyében, ebben az időben, a XV. század legvégén, tehát alig két évtizeddel a reformatio kezdete előtt, általában kielégítőnek volt mondható, így legalább ott nem lehettek a papságnak gazdasági okai az új tanokhoz való szegődésre. Eberhardt, tekintettel a városi és falusi papság gazdasági létfeltételeinek különbözőségére, ketté választja a vizsgálódásait. A városi papságról, itt egyedül csak a wormsiról van szó, mert több város nem volt az egyházmegyében, megállapítja, hogy 73'6%-a tartozott az adózás szempontjából az I. osztályba, vagyis azok közé, a kiknek évi jövedelme 50 r. forint vagy annál nagyobb volt, i8'3%-a adózott a II. adóosztály szerint és csak 8'1%-ának jövedelme nem érte el az évi 25 r. forintot. Eberhardt számítása szerint egy rajnai forint vásárlóereje 45—50 békebeli birodalmi márkának felel meg, így tehát a legrosszabbul javadalmazott papnak az évi jövedelme is 2250—2500 márka között mozgott.1 Ez nem is olyan megbotránkoztatóan csekély összeg, ha meggondoljuk, hogy Németországban még a legutolsó időben is a legalacsonyabb katholikus lelkészi javadalom csak 1500—1800— 2000 márka évi jövedelmet biztosított. Hasonlóan részletes számadást készített Eberhardt a falusi papság anyagi helyzetéről is. Itt sikerült megállapítania, hogy a pastores 331/3

%-a tartozott az I., 532/a

% a II. és 13% a harmadik adóosztályba. A plebani közül az I. adókulcs szerint adózott 27%, a II. szerint 61%, a III. szerint mindössze csak 12%. Az 1 Figyelembe veendő, hogy az adókivetés az adózók bemondása alapján minden kutatás nélkül történt. Ezért a bemondott jövedelmet mint minimálisát okvetlenül hitelesnek kell elfogadni.