Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Kleinwaechter; Friedrich F. G.: Der Untergang der oesterreichisch-ungarischen Monarchie. Ism. Balanyi György 94

<97 TÖRTÉNETI IRODALOM. és a sok részlet logikai egybetartozásának áttekintése nehézzé válik. De vannak más bajok is. így az objektív hanghoz szokott hisztorikust igen kellemetlenül hangolja az a körülmény, hogy a szerző kelleténél jobban előtérbe tolja saját személyét. Nemcsak hogy minduntalan személyes tapasztalataira hivatkozik — ez utóvégre munkája természeténél fogva érthető és könnyen megbocsátható, — hanem azonfelül sokszor egészen subjectív megállapításokat kockáztat s a legegyénibb beállításban szemlélteti a tényeket és eseménysorozatokat. A sok futuribilia emlegetése — hogy és mint kellett volna eljárni bizonyos helyzetekben, ennek vagy annak az előfeltételnek bekövetkezése esetén hogy alakult volna a jövő — szintén nem emeli a könyv becsületét a historikus szemében. Ε tekintetben szerzőnk kritikátlansága sokszor hajmeresztő. Különösen áll ez a naiv és egysíkú külpolitikai világszemléletéről. Szerinte a német birodalom azzal követte el a legvégzetesebb hibát, hogy az ausztriai — és természetesen a nyugat magyarországi — németek felszívása, tehát kontinentális irányú terjeszkedés helyett, nagypolitikára adta magát. Holott az Ausztria ellen irányzott irredenta politikával nemcsak a bekerítés veszedelmét kerülte volna ki, hanem azonkívül könnyen megnyerhette volna Anglia barátságos közreműködését Oroszország előbb-utóbb aktuálissá érő megosztására. Hogy a fennálló szövetségek rendszere mellett hogyan lehetett volna keresztülvinni ezt a politikát, nehéz"megérteni. Mert az olasz példára való utalás talán mégsem mondható kielégítő megoldásnak. Nem kevésbé naiv szerzőnk azon hiedelme, hogy a német és cseh nyelvterületek idejekorán végbement elhatárolása esetén az entente tiszteletben tartotta volna a már történetiekké merevedett határokat. A Magyarországgal szemben elkövetett égbekiáltó jogfosztás után mindenesetre nagyfokú gyermeteg hiszékenységre van szükség, ilyen eshetőségek feltételezésére. Mintha bizony a cseheket csak egy pillanatig is feszélyezte s az entente-ot apró zsoldosai jutalmazásában akadályozta volna akármilyen ünnepélyes egyezség. Palacky terve kielégítő megoldás lehetett volna 48-ban, de 1918 akár félszázaddal előbb történt megvalósítás esetén sem tudta volna visszatartani a cseheket a régi történeti határok követelésétől. Az sem egyéb naiv hiedelemnél, mintha a nemzetiségi autonomia alapjára való helyezkedéssel meg lehetett volna oldani az osztrák problémát. Egyidőre talán igen. Az októberi rettenetes erőpróbát azonban — okunk van hinni — a föderizált Ausztria sem állotta volna ki. A subjectív-színezés és a naiv speculatiókkal való bíbelődés mellett még egy súlyos kifogást kell emelnünk Kleinwaechter könyve ellen. Nevezetesen szóvá kell tennünk azt a módot, Századok, 1921. I—V. fűzet. 7