Századok – 1921-1922
Történeti irodalom - Kleinwaechter; Friedrich F. G.: Der Untergang der oesterreichisch-ungarischen Monarchie. Ism. Balanyi György 94
<98 TÖRTÉNETI IRODALOM. a hogyan a magyar kérdést és általában a magyarságot kezeli. Szerzőnk e tekintetben tipikus osztrák. Nem magyargyűlölő — hiszen ha szűk marokkal méri is, egyben-másban nem tagadja meg tőlünk elismeréséi — annál sokkal rosszabb : menthetetlenül és meggyőzhetetlenül elfogult. Akármennyi keserűséggel szól az osztrák császári és királyi ideológiáról, a magyar kérdés megítélésében ő sem tud szabadulni ostoba előítéleteitől. Már maga az a tény is rendkívül jellemző, hogy az Ausztria sírját megásó nemzetiségek mindegyikének eljárására van mentő vagy legalább is magyarázó szava, csak a Magyarentum — következetesen mindig ezt a kifejezést használja — nem talál előtte kegyelmet. A régi monarchiának a magyarság adta meg a kegyelemdöfést a dualismus kierőszakolásával s az újnak kialakulását ugyancsak ő akadályozta meg, suprematiájának erőltetésével. Akármiről beszél szerzőnk, mindig ez a végső következtetése. Minden kísérletnek, mely a monarchia újjáteremtését czélozta, a magyar sovinizmus állotta útját. Az utóisónak, Károly király ismeretes októberi föderalisáló manifestumának is azért nem lehetett· · sikere, mert Magyarországot kifejezetten érinthetetlennek jelentette ki. A legnagyobb baj, hogy az író a beidegződött évszázados osztrák felfogásnak megfelelően halvány sejtelemmel sem bír Magyarország önczélúságáról, egyszerűen a monarchia egyik tartományát látja benne s ezért megbocsáthatatlan m arrogantiának minősíti minden lépését, melyet a nemzeti állam kiépítése és megóvása érdekében tett. Haragjában annyira megy, hogy még az uralkodóházat is megrója, amiért elkötelezte magát a magyarságnak a nemzetiségek elnyomására. Máskor meg közönséges ferdítésekkel operál. így pl. a tótokat a cseh nép egy részének mondja s azt állítja, hogy a két nép együvétartozását csak a magyarok bevándorlása szakította meg. Kollár János szermte az első modern cseh író. Sőt odáig megy elfogultságában, hogy a magyar gondolkodást képtelennek mondja az állam organikus felfogására s az egész magyar államiságot a dualismus torzszülöttének igyekszik feltüntetni. Még felháborítóbb, amit a magyar nemzetiségi politikáról ír. Nem csoda. Hiszen a főforrása Scotus Viator. De nem folytatjuk a hibák felsorolását. Ügy se győznők valamennyit összegyűjteni. Hiszen alig van lap, melyen magyar szemet sértő, magyar fület bántó állítás ne kerülne szemünk elé. Megczáfolásukra kár volna szót vesztegetni. A mentalitást, sok nemzedék átöröklött gondolkodásmódját nem áll módunkban megváltoztatni ; anélkül pedig hiábavaló volna minden czáfoló kísérlet. Ε nagy és menthetetlen hibák daczára mégis figyelmet érdemel ez a keserű osztrák könyv. Nemcsak azért, mivel módot nyújt,