Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Kleinwaechter; Friedrich F. G.: Der Untergang der oesterreichisch-ungarischen Monarchie. Ism. Balanyi György 94

<96 TÖRTÉNETI IRODALOM. Kleinwaechter műve a rövidre fogott bevezetést leszámítva, hat fejezetből áll. Az első a Habsburgok hatalmi gondolatát fejtegeti. Röviden érinti az uralkodók szerepét a monarchia összekalapálásában s ebből következő ama törekvésüket, hogy az összeszerzett országokat családjuk hatalmának emelésére használják fel. Azután sok finom megfigyelés kíséretében ízekre szedi szét az utolsó igazi császár, Ferencz József egyéniségét s kellően kiemeli uralkodása jelentőségét ; majd Károly király szerepének futólagos érintése után a Habsburg-uralom legerősebb támaszának, a nemességnek s főleg az arisztokrácziának történeti hivatására mutat rá. Itt érdekesen emeli ki a magyar és osztrák arisztokráczia közt mutatkozó különbséget. Míg ugyanis az előbbi nagy többségében azonosította magát a nemzeti törekvésekkel s ezért továbbra is számottevő politikai tényező tudott maradni, addig az utóbbi mindjobban elveszítette az élettel való eleven kapcsolatát, elszigetelődött s politikai befolyását vesztette. A második az osztrák állameszme csődjével foglalkozik, mely a Habsburg-uralkodók személyéhez tapadó házi hatalom összeomlása után vált nyilvánvalóvá. A harmadik az egységes, az egész monarchia elhatározásait irányító állameszme, az Oberstaat fogalmának hiányából következő bajokat s ezekkel kapcsolatban a különböző nemzetiségek reagálását ismerteti. Részletesen szól itt a szerző a dualismusról, mint amely szerinte biztosan ölő mérget oltott a monarchia szervezetébe, beszél a magyar állameszméről s a magyarság specificus lélektanáról, azután a német hegemóniáról s végül igen behatóan, sok találó megfigyelés kíséretében elemzi az egyes nemzetiségek : a lengyelek, csehek, délszlávok, románok, rutének, olaszok és németek magatartását. A következő fejezetben azokat az óriási hátrányokat igyekszik kézzelfoghatóvá tenni, melyek az egységes állameszme hiányából hárultak a közigazgatásra. így beszél a hadseregről, a közös ügyek intézéséről, különösen részletesen a külügyminiszter különleges állásáról s a külügyminisztériumban uralkodó feudális szellemről, a nemzetiségek fokozatos előrenyomulásáról a helyi és a központi kormányzatban s ennek látható eredményéről, a német elem visszaszorulásáról és a közigazgatás teljesítőképességének állandó csökkenéséről. Végül a két utolsó fejezetben a német birodalomhoz való viszonyt, a háborút és a végkifejletet érinti. Mint e futólagos áttekintés mutatja, a könyv tartalma felette változatos és sokfelé elágazó. Szinte túlterheltnek mondhatnók. A szerzőnek abbeli igyekezete, hogy mindent megmagyarázzon s történetileg vagy legalább élektanilag motiváljon, semmi esetre sem válik előnyére művének, mert emiatt előadása egyenetlenné