Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Czedik; Alois von: Zur Geschichte der k. k. österreichischen Ministerien 1 61–1916. Ism. Morvay Győző 85

5S TÖRTÉNETI IRODALOM. egész államférfiúi mivoltát tudnók nyerni egy-egy nagyobb szabású ministernek vagy ministerelnöknek. Sokkal tanulságosabb az egyes tárgyi kérdéseknek hosszas leírása, egyes államügyeknek kidomborítása. Ilyenkor nem mulasztja el. hogy tárgyalásába belevonja az egyes Landtagok működésének vázlatát is, hogy ezzel az egész monarchia fölfogását elénk állítsa. így a Duna-Adria államnak nemzetiségi harczait, a kulturális törekvéseket, kereskedelmi és közlekedési problémáit vagy a közös hadseregnek és pénzügynek egységét és kialakulását ecseteli. Minket leginkább érdekel, a mit Magyarországról és kapcsolatáról a monarchiához vagy kormányférfiainkról mondani akar. E tekintetben bár megbízható forrás, mégis csak felületesen foglalkozik velünk és igazán a distinguished foreigner benyomását kelti. Az Előszó könnyed elmefuttatás, melyben rövidesen megemlékszik az ország Habsburg-kézre jutásáról, megemlékszik, hogy Csehország ugyanakkor (1526) a prágai Venczel-kápolnai választással a Duna-Adria államhoz csatoltatott. Mihelyt Magyarország függetlenségre törekedett (1848), népszerűtlenné lett a monarchiában és ezt a népszerűtlenséget osztrák részről a külföldön állandóan szították. A monarchia foederizálását Magyarország akasztotta meg a kiegyezéssel és minden későbbi kísérlet (Hohenwart, Windischgraetz) a magyarok ellenállásán tört meg. Innen volt a nagy harag német, cseh és horvát részről. Nem vették tekintetbe, hogy a német nyelv államiságával a monarchia összes nem német ajkú nemzetiségeit a végletekig provokálták. Még IV. Károly híres trónbeszéde előtt megindult a szláv népek elszakadó törekvése, de utána a cseh klubb előre jelzi a cseh-szlovák népegység proclamálását, a Südslavischer Abgeordnetenklub pedig Jugoslaviához csatolandónak tartja a magyar szerbeket, végül a ruthének klubbja kiválásról és önállósításról álmodik. Czedik könyve, az osztrák-magyar bankot, a kassa—oderbergi, az arad—gyulafehérvár—brassói és a déli vasutat, a Dunagőzhajózási társaságot kivéve, legtöbbet a kiegyezéssel foglalkozik. Belcredi kabinetje (1865—1867) rendkívüli birodalmi gyűlés előtt akarja a kiegyezést és az alkotmányrevisiót tárgyalni. '1865 sept. 20. jelenik meg az erre vonatkozó császári manifestum. Sem Horvát-, sem Magyarország nem küldi el követeit. Bármily szükségessé vált a pénzügyi és gazdasági állapotoknak tárgyalása, nélkülük a gyűlés nem cselekedhetett. A szász eredetű Beust, mint külügyminister behatóan foglalkozik a kérdéssel, mert a porosz háború után rendre volt szükség a császárságban. Tárgyal Deákkal és Andrássyval s már ekkor fontossá