Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Czedik; Alois von: Zur Geschichte der k. k. österreichischen Ministerien 1 61–1916. Ism. Morvay Győző 85

5S TÖRTÉNETI IRODALOM. válik egy külön magyar ministerium. Andrássy ellenezte, hogy a kiegyezés a Reichsratban külön tárgyaltassék és követelte, hogy ezt, bár sem a Reichsratban, sem a császár előtt nem volt rokonszenves a kiegyezés és annak egyes pontjai, mégis arra törekedett, hogy ezt Bécsben a fait accompli után vegyék tárgyalás alá. A császári sanctio után bátran foglalkozhatnak vele. Jóllehet a csehek még azt is kívánták, hogy a kiegyezést nemcsak a Reichsratban, hanem minden egyes Landtagban is külön tárgyalják, Andrássy kitartott szándéka mellett. Belcredi állását megrendítette, hogy Magyarország nem egy szláv foederativ állammal, hanem a német centralistikus kormánynyal egyezett ki. Utána Beust, mint ministerelnök és később mint birodalmi kanczellár olyan ministeriumot (dr. Mühlfeld) alakít, melyről tudta, hogy a kiegyezést elfogadja. Az Auersperg-Taaffe kormány Andrássyval együtt nem nézte szívesen Beust beavatkozását a dualismus ügyeibe. Pénzügyministere (dr. Brestl) előre látja Magyarország meggazdagodását, míg vannak (pl. dr. Herbst), a kik a kiegyezés és a boszniai kérdés ellen dolgoznak. A Hohenwart-kabinet álláspontja, hogy Andrássy, mint a császári ház és a külügyek ministere a cseh kérdésbe (Fundamentalartikel) vonja bele Magyarország közvéleményét, már annálfogva is, mivel Beust szerint a cseh reformok a kiegyezést veszélyeztetik. Andrássy fázott a beavatkozástól és csak hosszas nógatás után (Hoffmann Lipót későbbi pénzügyminister) mutatott érdeklődést. Ez a beleavatkozás a magyar országgyűlésbe is átcsapott és 1871 nov. 7. Andrássy Tisza Kálmán és Helfy Ignácz interpellácziójára kijelenti, hogy a kiegyezés épségben tartása az együttműködést szükségessé tette. A külön tartott koronatanácsban Andrássy és Lónyay is ellenállottak a cseh beavatkozásnak. Andrássy főleg az új quotarendszer kivi hete tlenségét hangsúlyozta. Beust még attól az eszköztől sem riadt vissza, hogy a cseh pártvezéreket feleik előtt mint szószegőket erkölcsileg is desavouálja. A következő Auersperg-kormányt a kiegyezés buktatta meg. A bécsi alkotmánypárt nehéz harezokat vívott a magyarok ellen és a csehek szívesen látták volna, hogyha a magyarországi szlávság is uralomra került volna. A Badeni-kormány (1897) úgy tervezte (Dzieduszycki) az újabb kiegyezést, hogy ezt függővé tegyék a monarchia nyelvháborgásainak békés kiegyenlítésétől s ezért a kiegyezési tárgyalásokat késleltetve provisoriumot akar. Erre Budapesten Kossuth Ferencz a 14. §. alkalmazását hevesen ellenezte, míg Bánffy Dezső kijelentette, hogy nem avatkozik az osztrák viszonyokba, de a kiegyezést önállóan akarja tárgyalni. Az osztrákok ragasz-