Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Balanyi György: Világpolitika. Ism. Horváth Jenő 79

TÖRTEMET! IRODALOM. 31 szakkal tudományosan foglalkozni óhajt, magára nézve is kötelezőnek kell ismernie a régibb korok történetíróitól megkövetelt ex fontibus eljárást, melyre a tárgyalt időszakban talán minden kornál több alkalom kínálkozik. Csak ezzel hárítható el a fölényes elbánás, melyben egyesek a jelenkor történetíróját részesítik. és elmefuttatás helyett súlyos értékű megállapításokat nyervén, az új korszak történetírója is megszerzi magának a kijáró elismerést, melyhez annál könnyebben — bár csak nagy nyelvismeret, kiterjedt olvasottság és fáradságos egybevetések után — eljuthat, mert a megvizsgálandó anyag hihetetlen menvnyiségben áll rendelkezésére. À mi a mű beosztását illeti, Hashagen munkája több világ-, Balanyié több európai jellegű politikai motívumot tartalmaz. Bár a két munka nagyjában hasonló beosztáshoz igazodik, a legnagyobb mértékben eltérnek egymástól abban, hogy a világpolitikában beállott lendületet Balanyi a hármasszövetség passiv dátumához (1879). Hashagen viszont általánosabb nézőpontból igen helyesen a japán-chinai békeszerződéshez (1895) köti, Balanyi ezzel végezvén a béke csöndes korát (II. 8. §. Japán és az Egyesült-Államok bevonulása a világpolitikába. X33. 1.), Hashagen ezzel kezdvén a világháború előzményeit (II. x. §. a) Dei Eintritt Japans in die Weltpolitik I. 77.1. és II. 1. §. b) Der Eintritt der Vereinigten Staaten in die Weltpolitik. I. 82. 1.). Ebből magától következett, bogy Balanyi a huszadik század kezdő eseményeit indítja meg »bekerítő politika« czím alatt (142. 1.) és indokolás nélkül ketté kell vágnia Délafrikának (1899) és Chinának (1900) a brit világpolitika szempontjából szorosan összetaitozó fejleményeit. míg Hashagen a boer és chinai háborúk egybefoglalása után az entente cordiale megalkotására ugrik át, és ezzel mindketten átugorják a legfontosabb eseményt, melyhez a világpolitikai fordulat fűzhető, VII. Edvárcl király trónralépését (v. ö. ide vonatkozólag alulírott tanulmányát-: VII. Edvárd külpolitikája. Budapesti Szemle, 1915.). Ehhez fogható nagyobb hibát csak abban találhatnánk, és itt a két szerző nem tud egymástól szabadulni, hogy az 1908-diki boszniai válsággal vezetik be az utolsó erőpróbákat« (Balanyi 200. 1.), és »a világháború előtörténetének utolsó phaisát« (Hashagen II. 1. 1.), holott a boszniai kérdés sem deus ex machinaként, hanem sokkal mélyebb vizekből, az 1905-iki angol rendszerváltozásból került elő, mi VII. Edvárd halála után már 1911-ben a világháború szekerét vonultatta fel az európai színtérre, mit egyik szerző sem hajlandó a maga súlyos valója szerint értékelni, de mit a külföldi történetírás- már elfogadott (Gativain A. : L'Europe avant la guerre. L'Europe en içii. Paris. 1917.). és mit alulírott is bátor volt Századok. 1919. I—II. fiizet. б