Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Balanyi György: Világpolitika. Ism. Horváth Jenő 79

5S TÖRTÉNETI IRODALOM. megjegyezni. (A háború diplomatiai előkészítése igoi-—14. Nagyvárad, 1915.). Távolról sem akarjuk e szerény megjegyzéssel lekicsinyelni szerző azon igyekezetét, melylyel a magyar közönségnek az utolsó félszázad történetében megbízható vezérfonalat adni törekedett és készséggel elismerjük, hogy feladatát sikerrel oldotta meg. Ha feldolgozott anyagából néhány helyet mégis kiragadtunk, csak azért kísértük megjegyzéssel, hogy azokat a munka esetleges újabb kiadásában értékesíthesse. Nevezetesen óhajtandó volna, hogy a munka szorosabban simuljon czíméhez, és az alczímek ne pusztán az európai fordulatok körül mozogjanak, hanem 1871—1895 a fegyveres békét és a gyarmati terjeszkedést, 1895—1901 a világpolitikai ellentétek kialakulását, 1901-—10. ez ellentéteknek egy németellenes érdekszövetségben való egyesítését, 1910-—14 a világérdekek liquidatióját tüntessék fel. 1871 után az éurópai politikai fejlemények nagyjában az orosz-német-osztrák-magyar szövetség körül csoportosultak (Anglia 1901-ig elszigetelt hatalom, Francziaország 1911-ig mellékszíntér volt), melyet Bismarck mindenáron fenn akart tartani, de melyet Oroszország a balkáni kérdés revisiojával már 1876-ban felbontott és végül 1888-ban Bismarck is elejtett, utódai pedig a kérdés fölött napirendre térve és a német külpolitika hátvédét eltaszítván, az érvényesülésre törekvő birodalom hajóját kormány nélhül hagyták. Bülow kancellár azzal igyekezett a veszélyes helyzeten segíteni, hogy a volt bukaresti követtársa, Goluchowsky gróf osztrák és magyar külügyminiszter útján tett engedményekkel Oroszországot Maczedóniába, Itáliát Albániába engedte (1901—3) és ezzel maga vágta el Németország keleti érdekeltségének az ottomán status quora épített útját, melyet a nagyszabású actiókban iskolázott brit külügyi hivatal ettől kezdve a törökök kiűzésének népszerű gondolatával igyekezett kivonni a német befolyás alul (1906-—10). VII. Ed várd halála után a vezetés váratlanul a francziák kezébe siklott át, kik a brit kormány ellenőrzésének határain kívül adtak szabad kezet Oroszországnak, mely az első alkalommal felidézte a világháborút (1914). E fontos négy év történetével Balanyi munkájának alig egy tizedrésze (228—57. 1.) foglalkozik. Kívánatos volna, hogy szerző értékes műve átdolgozásában e forrásokból bőven megindokolható világtörténelmi tényeken, melyek a korszakokra osztást magokban hordják, építse fel az utolsó félszázad történetét. Horváth Jenő.