Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Balanyi György: Világpolitika. Ism. Horváth Jenő 79

5S TÖRTÉNETI IRODALOM. munkák és férfiak idézeteivel támogatja. E dolgozat első része az ország függetlenségének kérdésével foglalkozik. Az angollal párhuzamos történelmi fejlődésünket a török hódítás szakította meg. Ugyanakkor a nyugatról is új ellenség lépett föl : az ausztriai kormányzat, a mely hazánkat a Habsburg családi birtokokba kívánta beolvasztani. E törekvésekkel szemben Anglia mindig pártunkat fogta, különösen a Rákóczi-fölkelés idején Stepney György követ révén. Hasonlóképen a mi alkotmányos törekvéseink is arra irányultak, hogy angol mintára rendezkedjünk be : 1790-ben is, valamint 1848-ban. Tényleg még a kiegyezés után is kötve voltunk s csak most értük el újra függetlenségünket. A második részben a nemzetiségek betelepülésének történetével s mai statisztikájukkai foglalkozik. E részben szomszédaink hamis elméleteinek czáfolására kitűnően használja fel az Encyclopaedia Britannica reájuk vonatkozó czikkeinek idézeteit. Azt pedig, hogy politikai szempontból milyen veszedelmes volna az ország feldarabolása, Palmerston 1849-ben kifejtett véleményének idézésével erősíti. Elismeréssel adózunk a kitűnő szerzőknek buzgó munkáikért és szívből kívánjuk nekik, hogy érjék el velük azt a sikert, azt a ozélt, a melyért oly lelkesedéssel ragadtak tollat. D. Balanyi György: Világpolitika. A világtörténet legújabb fejezete. 1871—1914. Budapest, 1918. 274. 1. Az utolsó évek eseményei a történetírásban egy új korszak előtt nyitották meg az érvényesülés kapuját, és a legújabb kor története az ó-, közép- és újkor mellett immár a köztörténetnek azokkal egyenjogú negyedik részeként foglalta el helyét az egész világ történetíróinak munkakörében. A vélemények arra nézve is megegyeznek, hogy e korszak kezdőhatárát nem a franczia forradalom kitörésének időpontjához, tehát a francziáktól divatba hozott 1789-ik évhez, hanem a franczia forradalom nyomán kialakult világháború befejezéséhez, tehát az 1815-iki világhelyzet megalkotásához kell fűznünk, a mint hogy alig van európai nemzet és ország, hol az 1815-ik évet nem vették volna néhány nagyobbszabású történelmi munka kezdetéül. E munkák azonban nagyjában 1848-ban, legkésőbb 1871-ben be is fejezték a tárgyalt anyagot, melynek összefoglalásával hosszú évek óta oly sikerrel fáradozik Stem Alfréd: Geschichte Europas 1815-1871 czímű nagyszabású munkájában (I—VII. kötet, 1851—52. Suttgart 1894—1917.) és 1871 óta oly mező állott előttünk, melyet a jelen háború kitöréséig a publicista