Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Szózata l. debreczeni alatt. 74

5S TÖRTÉNETI IRODALOM. kivételével nem itt talált népek, hanem olyanok, melyek már a magyar nemzet által megalkotott államba saját jobb boldogulásuk végett bevándoroltak, itt szívesen látottak voltak, sőt kedvezményekben és kiváltságokban részesültek. E tétel bizonyítása kapcsán sorra tárgyalja a nemzetiségek betelepülését. A románnál a dáko-román elmélettel szemben utal nyelvük fejlődésére s e tekintetben Roesler, Tomaschek, Gaston, Berget, Lambriol és Ouciul állásfoglalására, a mely szintén ellentétben van a dákoromán eredettel. Legbehatóbban a tót kérdéssel foglalkozik. .Azzal az állítással, szemben, hogy a csehek Svatopluk jogutódai volnának, a morva Dudik Bélának a fejtegetését szegzi, hogy ez a birodalom a kardon alapult, azért bomlott fel s hogy épen a csehek vonták ki magukat alóla. Említve azután az itt talált szlávok beolvasztását a magyarságba, áttér a tótok telepítéseire, a melyeket a későbbi cseh menekülők telepedéseit is érintve a XVIII. századig vezet le. A cseh és a tót azonban fajilag és nyelvileg különbözik, a cseh-tót egység tehát nem történelmi valóság s a tótok Csehországban is csak nemzetiséget alkotnának azzal a különbséggel, hogy ott beolvasztásuktól jobban kellene félniök. Külön függelékben foglalkozik azután az emlékirat Pozsony kérdésével, a mely soha sem volt tót, hanem az ország nyugati kulcsa és Csehországhoz csatolva nem is válhat semmit. A debreczeni egyetem szózata, R. Kiss István tollából, abból indul ki, hogy a magyar állam különböző népei között az egyenetlenség a nemzeti királyság bukása után, a Habsburgok uralma alatt kezdődött. Ez az egyenetlenség 1848-ban érte el tetőpontját és azt a hitet gyökereztette meg, hogy a nemzetiségek és a bécsi politika ellen küzdve, szabadságunk kivívását csak a magyar nemzeti állam kiépítése után kísérthetjük meg. Ez a meggyőződés irányította az utolsó idők nemzetiségi politikáját. A nagy politikai átalakulás után azonban visszatérhet a nemzet a régi hagyományokhoz, a mely a népek érzelmi és érdekközösségére alapíthatja politikáját. Különben rámutat arra, hogy Magyarországnak milyen fontos elválasztó szerepe volt a kelet es nyugat közt, a hol az ellentétes polusok kirobbanásainak folytonos áldozata volt s hogy itt még mindig szükség van olyan közvetítő népre, mely származását tekintve kelethez tartozik, de a nagy vérkeresztség és kulturája folytán nyugat szelleme és eszméi töltik el. Míg a pozsonyi és debreczeni egyetem szózatai angol és franczia nyelven külön is megjelentek, a nagyváradi jogakadémia bilinguis : angol-magyar nyelvű kiadásban bocsájtotta közre a magáét, Horváth Jenő munkáját. Ez tehát egyenesen az angolokhoz fordul s ennek megfelelően érveit nagyon szerencsésen angol