Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Szózata l. debreczeni alatt. 74

5S TÖRTÉNETI IRODALOM. szívhez szóló rövid kiáltványnyal, a Tudományos Akadémia valamivel hosszabb elaboratummal fordult a külföldhöz. . Lehetetlen, hogy e mellett a mozgalom mellett szó nélkül haladjunk el. Legalább azokat a munkákat óhajtjuk közönségünkkel röviden megismertetni, a melyek a történeti szempontokkal tüzetesebben foglalkoznak. Itt pedig első helyen azt a pompás térképeket tartalmazó füzetet kell említenünk, a mely mint első gondolat pattant ki az actio megindítására összeállított tudósok agyából, a La Hongriet. Megvalósítása a Magyar Nemzeti Múzeum gárdájának, mindenekelőtt Bátky Zsigmondnak és Tóth Zoltánnak érdeme. A munka mintegy mementóként Micheletnek a magyar nemzetről írt sorait viseli a szöveg élén, azt a jegyzetet, a melyben a nagy történetíró Európa harczosának nevezte a magyart s a melyben elítéli az ellene megindult hamis vádaskodást és fölveti a kérdést, vájjon mikor róhatják le a nyugat népei vele szemben adósságukat. Ez a citatum minden magyarázat nélkül így odaállítva, szinte kiáltó felhívás : íme itt az alkalom ! A következő térképek mintegy azt óhajtják bizonyítani, hogy ezzel nem is történik semmi igazságtalanság szomszédainkon. A térképeket különben rövid franczia, angol, német és szláv szöveg vezeti be. Tartalmazza ez az ország geographiai leírását, történeti fejlődésének áttekintését és a főbb gazdasági és kulturális életre vonatkozó adatokat. A négy szöveg pedig külön-külön fogalmazvány, a mely pl. az ország földrajzi egységét igen szerencsésen a francziáknak Reclus, az angoloknak Brigham szavaival magyarázza meg. Az első négy történeti térkép általános tájékoztatásul az országot a kereszténység felvételekor, azután legnagyobb kiterjedései idején : az Anjouk és Mátyás király alatt és végre a török uralom korában mutatja be a területi megoszlást igen áttekinthetően demonstrálva. Történeti szempontból azonban a füzet lényeges része ezután következik : öt térkép a nemzetiségi elhelyezkedésről a IX. század végén, a kereszténység felvételekor, a XII. század végén, a XIII. és a XV. században. E térképek megszerkesztése körül az érdemes szerzők nagy munkát végeztek, mert semmiféle térképező előmunkálatokra nem támaszkodhattak. Igen jól választották meg különösen az ábrázolás rendszerét : a mely olyatén módon sraffiroz, különböző vonalzással tüntetve fel a különböző nemzetiségeket, hogy ugyanazon területen több nemzetiségnek együttlakását is szemléltetheti, sőt megkísérelték a sraffirozás sűrűségével még a népsűrűséget is érzékíteni. Nagyon érdekes ezen az öt térképen megfigyelni, hogy a honfoglalás idejének lakatlan rengetegeit a telepítés hogyan tünteti el fokról-fokra és hogy ez irdatlan területeken miként helyezkednek el a betelepített nemzetiségek.