Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Takáts Sándor: Rajzok a török világból. III. köt. Ism. Srs. 65

TÖRTÉNETI IRODALOM. 67 értő személyek, a patikáriusok, kik patikaszerrel utaztak a beteghez s a fürdősök, borbélyok szintén értettek valamit a betegségekhez, meg gyógyító asszonyaink is akadtak ; ezekhez számították a bábákat, de az ilyenekkel sem voltunk bővesek. A hivatásos orvosokat doktoroknak hívták. Híres volt közülök a XVI. században Fraxinus Gáspár (Szabó), Nádasdy Tamás családja orvosa, a humanista doktor Pistalotius, ki talán nem más nemzet, hanem magyar, a költői működésével is jó hírre szert tett Hunyadi Ferencz. Az orvosok száma meglehetősen kicsiny volt s főúri családjaink még a XVII. sz.-ban is jobbára idegen orvosokhoz fordultak. Hadtörténelmi szempontból értékes a kötet három czikke : A hadi kótyavetye a török világban (136—180. 1.), az Embervásár (319—334. 1.) és A szökevények (335—346. 1.). A h'arczon szerzett zsákmányt (mert, sajnos, elég zsákmányszerzés esett védtelen falvakon, úton járó békességes kereskedőkön is) elárverezték, kótyavetyére eresztették (ko otye vettye = ki ad többet érte) s az összegyűlt pénzt bizonyos kialakult szokástörvények szerint szétosztották ; csak ha egyféle áruból sok volt a zsákmány, végezték az osztást természetben. A kótyavetyén egyedül a zsákmányszerzők vehettek volna részt, de a vitézek pénztelensége miatt, különösen nagy zsákmánykor, árúsembereket is hozzá kellett ereszteni. A kótyavetyét olykor kardrántás szakította meg, ha valamin összekaptak a vitézek, vagy valaki a kótyavetyéseknek nem akarta átadni a nála levő zsákmányt. Jellemző, hogy a kótyavetye eredményéből, pedig nem egyszer ugyancsak rászorultak minden garasra, juttattak a vitézek keresztény rabok kiváltására, istentiszteleti, iskolai czélokra, magyar rabok sorsának könnyebbítésére. A kótyavetyék ismertetésének további értéke is van, mert velők kapcsolatban több-kevesebb értesülést kapunk a megelőző harczokról. A fölszabadító hadjárat után nem portéka, ember került a vásárra. 16S3 után balra fordult a török szerencséje, seregestül estek fogságba a török vitézek. A ki sarczot nem adhatott, ha ugyan a fogságban el nem pusztult, piaczra került s 15—50 tallérjával gazdát cserélt. A kincstár is csak így tett, nehogy a rabok hiába egyék ő felsége kenyerét. Kevés jó és okos ember akadt, a ki másként bánt az ajándékba kapott fogolylyal, illetve nem ereje kizsarolására szerezte. Ilyen volt pl. a sokat ócsárolt Kollonits, ki török rabjain fogoly német katonákat váltott ki. így pusztult a harczokban, az embervásárokon a végbeli megtelepült török, ki nélkül nemzeti fölkeléseink sohasem sikerültek volna. •"Balítélet alá senki ne vegye, de jól meggondolván ügyeinknek mind elejét, mind utolját, csapásnak tartjuk a végbeli török 5*