Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Takáts Sándor: Rajzok a török világból. III. köt. Ism. Srs. 65

5S TÖRTÉNETI IRODALOM. A kötet első czikke A magyar adás-vevés a török világban czímen alapjában a magyar marhakereskedők, a tőzsérek foglalkozásáról ad nagyon eleven, színes, tanulságos képet, de kiterjeszkedik a hódoltsági kalmárokra, a debreczeni sósokra s általában a XVI—XVII. századi magyar kereskedés történetére, melynél semmi sem vet jótékonyabb világot a törökségre. Mikor a török 1593-tól kezdve visszaszorul, a magyar kereskedés is vészit súlyából, mert a bécsi gazdasági politika folyton ellene dolgozott s el is érte, hogy kereskedelmünk a XVII. század második felében már teljesen jelentéktelenné vált. Tárgyi kapcsolatban van egymással, a mit a szerző folytatólag a török világban dívott madarászairól ír s a miről a kötet vége felé A vadkert czímen tárgyal. A vadászat, pedig bizony a kezdetleges vadászfegyverekkel legtöbbször csak jelentéktelen zsákmány jutalmazta a vadászok fáradozását, mindig kedvelt foglalkozása volt a magyarságnak. Régente járta már a vadászmadarakkal, főleg a sólyommal való vadászat, melyet uraink mellett a végbeli vitézek is nagy szeretettel űztek. De hálóval, ebekkel is hajszolták a vadat, sőt Erdélyben párduczot küldtek a nyúl után. Kedves foglalkozása volt a magyarságnak a darvászat. Ezt azonban nem annyira vadászat formájában cselekedték, mivel , így bajos volt ezekhez a vigyázó vitézlő madarakhoz hozzáférni, hanem a daruszállásokon fészkökből .szedték ki őket a darvászok az ú. n. fészekszedök, kikből a legkitűnőbbek az alföldi hódoltságban teremtek. A darut azért is kedvelték, mivel tolla a tollkötők kezében csoportba kötve pompás forgó lett ; különben száldarutollat is sűrűn viseltek és pedig nemcsak a mieink, hanem a törökök is. Nagyobb vadakra a vadkertben, vadaskertben < vadásztak uraink s bölény, gim- és dámszarvas, erdei (vadkan) várták őket s mellettök apróvad, szárnyas. A lőfegyverek tökéletesítése a nagy vadkerteket fölöslegessé tette s a Rákóczi-féle szabadságharcz után alig akadt már egy-kettő. Főuraink, főpapjaink egynémelyike azonban ismét kedvet kapott a vadkertek megújítására. A magyar ember, a míg tehette, legszívesebben borral gyógyítgatta magát. Jó volt ez a köszvény ellen, csömör ellen, a rossz víz, rossz levegő okozta bajok ellen egyaránt. Ha azonban komolylyá vált a baj, használták a fürdőket, hévizeket, hozzányúltak a füves orvosságokhoz s másféle gyógyítószerekhez. Megkezdődött az orvosságtvdakozás az ismerősöknél, főúri családoknál, mivel ezek patikaházukban sokféle gyógyítószert tartottak és sok reczeptával rendelkeztek. Megesett, hogy az orvosságtudakozó a nyavalyáját sem tudta megírni, az orvosságküldő meg színét sem látta a betegnek. Voltak azonban orvosláshoz