Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Kadlec; Karel: Valaši a valašike právo v zemich slovanskych a uherských. Ism. Ernyey József 57

64 TÖRTÉJSTETI IRODALOM. mos pusztulása, a legeltetés, tüzek, a pásztorok avargyujtogatása folytán, a mi ellen már a XIV. században Szerbia is intézkedett. A pásztorkodás ilyen módja és az elfajult rablóélet veszélyeztette a falvak, telepek fennállását. A Sandec vidékén megtelepített oláhok már 1406-ban hírhedt haramiákká szerveződtek (293. 1.). Belső okai az oláh intézmény pusztulásának a XV—XVII. században sűrűn ismétlődő állati járványok, melyek a mozgó nyájakat megritkították, megfertőztették a falvakat és hatósági beavatkozást idéztek elő ismét az oláhság kárára, míg az végül vagy falvakba olvadt be, vagy scultetiákra szakadozott, a miről számos oklevelünk tanúskodik. Épen azért, bár a kenézjog is és a soltészság eredetileg két ellentétes cultura, a pásztorkodás és a földmívelés képviselője volt, hanyatlása éveiben egymás felé hajlott és a két intézmény rokon, sőt azonos fogalommá lett : kenéz nyer soltészjogot, vagy scultetia létesül oláh jogon, míg a kérlelhetetlen idő a XVIII. sz. folyamán eltörli az így megfejelt intézményt is.1 Hogy a kenéz és népe között valami benső viszony lett volna, melynek meglazulása az intézmény romlására vezetne, sehol sem látjuk igazolva, annál több esetet tudunk, hol a nép fordul a kenéze ellen, akárcsak az advocatiakban és a földesúrnál, vagy hatóságnál keres ellene védelmet. De feltéve azt, hogy az örökös kenézség ilyen módon kiesett a nép köréből, másutt megmaradt a kenéznél nagyobb hatáskörű, szabadon választott vajdaság és az oláh jog még itt is elvesztette jelentőségét. Tehát kétségtelen, hogy az intézmény romlásának mélyebb okai voltak. Nézetem szerint túlozza a szerző az oláhság szerepét a Beregtől nyugatra terjedő Kárpátövön mindkét oldalról, egész Morvaországig. Itt nyelvileg és fajilag oláh elem, oláh kenéz csak elvétve akad, ezek az oláhok túlnyomólag, sőt nyugatabbra kizárólag rutének és tótok, a kik oláh jogon szerződtek s a míg lehetett, oláh módra pásztorkodtak. Fontos lenne tudnunk, milyen volt az ó-szláv pásztorkodás, mikép módosult a középkor folyamán, hogy az oláh typus annyira felülkerekedett. Az oláh juhfaj behozatala, a fejés, köpülés magukban nem látszanak döntő tényezőknek. Ezzel az ethnographiai kérdéssel a szerző nem foglalkozik. A morva oláhság kérdésében némi fenntartással a régi iskola felé hajlik, mert a Mähr. Walachei népében szlávosodó valóságos oláhokat lát. Az ellenmondó érveket más alkalommal (Ethnogr. 1 A földmives jobbágynép nem tűrte az oláhjogot. Teschen vidékén az 1538. Ínséges esztendő után kenézségekbe osztották őket. 17 falu, 30 négyszögmérföldnyi területet kapott e czélra, de 2 év alatt az átszervezett lakosság elszéledt. (297 d.)