Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Kadlec; Karel: Valaši a valašike právo v zemich slovanskych a uherských. Ism. Ernyey József 57

5S TÖRTÉNETI IRODALOM. Ebből a zavaros alapbői kedvező körülmények között kialakulhatott volna egységes jogi rendszer, de ez nem következett be, az egész intézmény idő előtt elsatnyult. Magyarország, de Erdély területén sem szólhatunk román nemzetről, csak pásztorok, parasztok és alsóbb papság keverékéből támadt oláh népről lehet szó, melynek megszilárdulását — úgymond — Hunfalvy szerint az állandó katonáskodás és a török pusztítás akadályozta meg. Kadlec tagadja azt a feltevést. A katonai szervezet szerinte még erősíthette volna ezt az intézményt, miként a katonai őrvidék példája mutatja. A romlást inkább abban látja, hogy az oláhság vezető eleme a tömeges nemesítés folytán elvesztette kapcsolatát a néppel és új érdekkörbe terelődve elvesztette régi érdekeit is. Ne lásson ebben, úgymond, senki politikai czélzatosságot a magyarság részéről, egyszerű jogi folyamat volt ez, az oláhságban sem nyilatkozott nemzeti öntudat. Socialis irány volt ez, hol az új oláh nemes és az oláh paraszt nem talált közös kapcsolatot. Ugyanakkor az autonomia is elvesztette értékét az oláh paraszt szemében, intézményét átalakította a szomszéd falvak hatása és az oláh jog, mint ideje mult intézmény megszűnt magától. A vezető nélkül maradt legalsó népréteg minden politikai jogkör nélkül, bármennyire is szaporodott számra nézve, tényező többé nem lehetett. Csak a XVII. sz. vallási mozgalmai az unió irányában juttattak némi egyházi autonomiát a népnek .... Terünk nem engedi, hogy a szerző tartalmas fejtegetéseit nyomon kövessük, de nem hallgathatunk el néhány észrevételt. A kenézségek romlását csupán ilyen ethikai és politikai okokkal nem lehet magyarázni, mert az ilyen elmélet nem illik már pl. Lengyelországra, vagy hazánk északkeleti és nyugati részeire, a hol az intézmény ugyancsak virult, és azután hirtelen összeomlott, bár ott tömeges nemesítésről nem szólhatunk. Az intézmény túlélte magát, az új viszonyokba többé nem illett, vagy átalakult, vagy pusztulnia kellett. A scultetiák szaporodtával, mikor az egyes uradalmak erdeik határait is megállapították, a nomadisálás mindenütt gátakra talált. A pásztorok okozta szakadatlan határsértések áldatlan pereket-hoztak az uradalmakra, ezért a pásztorokat vagy kiutasították, miként Zólyom- és Turóczmegye 1560—70. évi határozatai rendelték, vagy szűk határú telepekbe kényszerítették, hol az oláh jog csendesen kimúlt. Siettették ezt a folyamatot a XVI—XVII. sz. soltészságok is, melyek határait a vándor oláhok nyájai letarolták. Választani kellett a biztos és jó jövedelmű soltész-rendszer és a kétes hitelűgyengén fizető oláhok között. Tényező volt végül az erdők roha-