Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Kadlec; Karel: Valaši a valašike právo v zemich slovanskych a uherských. Ism. Ernyey József 57

5S TÖRTÉNETI IRODALOM. létén és Erdélyben általában a Dunától északra eső részeken a XIII. századig nincs nyoma. Foglalkozik vándorlásuk irányával, аг oláh nyelvben igazolt görög, albán, szláv elemekkel s az állandó szláv környezet hatásával, a melynek annyit köszönhetnek. Nincs nagyobb önámítás, úgymond, mint az oláh nyelv barbarisatiójáról írni, a szláv környezettel szemben, miként Bitmea teszi. Ha e barbarisálás meg nem esik, ma nincsen román nemzet, mert a »dicső római eredet« magában mit sem ér. Az oláh kérdés irodalmáról kimondja, hogy az oláh, magyar, német részről termelt müvekben sok a szélsőséges, tendentiosus, de a magyarok még ebben is közelebb járnak az igazsághoz, mint az oláh irodalom (162. lap). Kadlec könyvének ez az első része, bármennyire érdekes is eszmemenetében, számunkra újat nem mondhat s a mai visszonyok között inkább a napi politika körébe esik ; annál tanulságosabb az, a mit tulajdonképeni tárgyáról, a kenézjogról olvasunk, mert itt a tudós professor teljes szabadsággal ír az oláh írók túlzó, elfogult állításairól. Szembeállítja gróf Kemény »több mint egy félszázad előtt írt, de még ma is helytálló« tanulmányát az oláh kenézségekről Demsusiamt véleményével : az Epoca militara-ban (Revolutiunea lui Horia. 1884), hol az oláhság katonai szervezetét a légionárius rendszer közvetlen folyamányának mondja, beszél az erdélyi és magyar oláhok kiváltságairól, autonómiájáról Erdély elfoglalása és a magyarok bejövetele előtti korban. »Bámulnom kell, folytatja tovább a szerző, hogy még olyan kiváló historikus is, mint Jorga, komolyan tárgyalja e nyomon, mintha a magyarok innen vették volna a vajdaság, kenézség intézményét, a szász és székely székek beosztásának ez lenne az alapja.« A szerző sorra veszi az oláhság jelentkezését és helyzetét a Balkánon, majd a lengvel-rutén területen (1359-ből első adat az oláhokról, 1378 az első oláh jog adományozása), Sziléziában és Morvaországban s fejtegeti telepítésük jogi viszonyait. Kimerítő irodalmi repertóriuma és oklevéltárában a lengyel,, cseh analógiák igen tanulságosak, de a magyar részben újat, természetesen, nem adhat. Kimutatja, liogy maga az »oláhjog« nem egységes fogalom. Az erdélyi nem azonos a magyarországival, egészen eltér a lengyel és cseh területen bírt jogoktól. Legnagyobb szabadságot nyertek az oláh telepesek Szent Koronánk területén, hol az egyes szabadalmas kerületek oláh jogon csaknem nemesi jogokat élveztek. Pedig Erdély területére nem kellett őket valami túlelőnyös feltételekkel csalogatni, miként Észak-Magyarország más telepeseit, mert épen Erdélyben az oláhság betolakodott, hívatlan vendégül jelentkezik és a régebbi szász telepesek védekezni kénvtelenek