Századok – 1919-1920
Történeti irodalom - Kadlec; Karel: Valaši a valašike právo v zemich slovanskych a uherských. Ism. Ernyey József 57
Történeti irodalom. Karel Kadlec: Valasi a valasské právo v zemích slovanskych a uherskych. Praha, 1916. (Az oláhok és a kenézjog a szlávság és Magyarország területén.) 328 1. Oklevéltár és index. »Könyvem legyen a bizonyság arra nézve, hogy minden slavistikai tanulmány hiányos lesz mindaddig, míg rendszeres figyelmet nem fordítunk a román és magyar nemzet múltjára, melyekkel a szlávság oly sokat érintkezett, ezek viszont saját érdekükben kénytelenek lesznek foglalkozni a szláv népek múltjával. Tanulmányom tárgya egyaránt érdekelheti a magyar és a román történészt. Mert bár »az oláh jogon« való telepítéssel az egyes érdekelt országokban többé-kevésbbé már foglalkoztak, mindamellett egyiknek sincs monographiája, hol rendszeresen tárgyaltatnék e colonisatio — figyelemmel ennek jelentőségére a nem oláhlakta területekre. Könyvem az első kísérlet e téren.« Ez a kis idézet az előszóból megvilágítja a szerző irányát és eszközeit. Külföldön mindenesetre szokatlan nagy magyar apparatussal fog feladatához. S hogy még mélyebbre nem hatolt, kiadatlan okleveles anyaghoz nem nyúlt, mentséget lel, miként maga is hangoztatja, a háború okozta zavarokban. Hogy messzemenő részletezésbe nem bocsátkozott, némileg érthető is, mert cseh közönsége számára általános tájékoztatást akart adni arról a kérdésről, mely náluk a »Mährisch Walachei« eredetének eldöntetlen vitája miatt mindenkor érdekes marad. Tanulmányai során átveszi az oláh kérdés csaknem egész számottevő irodalmát. Kifejti, hogy számot vetve olvasóközönsége tájékozatlanságával, a szorosan vett kenézség (ius valachicum) bevezetéséül megírta az oláh nemzet történelmi kialakulásáról szóló elméletek criticai összefoglalását és folytatólag az oláh államok megalakulásának történetét. Tételenként sorra veszi az egyes művek pro et contra szóló érvelését, figyelmezteti olvasóját az elméletek hibáira, elfogultság nélkül, szigorú referens módszerével. Saját észrevételeit külön összefoglaló fejezetben mondja el s elveti az egész dáko-román elméletet, az erdélyi ' continuitást. Kimutatja, hogy az oláhság a mai Bulgária területéről szivárgott be legelébb Fogarasba ; a mai Oláhország terű-