Századok – 1919-1920

Tárcza - Hivatalos Értesítő - 524

RÉSZLETES UTASÍTÁS ÚJKORI FORRÁSOK KIADÁSÁRA. 19. pedig adja a csupán az összefüggés, a tárgyalás folyamatosságának feltüntetése szempontjából számottevő iratok tartalmát összefüggő elbeszélésben. (3. §. 3.) 1. A szöveg előtt a czímben feltünteti a kiállító és a czímzett nevét, az irat nemét és rövid tartalmát, a hol ez adatok hiányoznak, legalább az irat tárgyát. Tárgyilag szétágazó hosszabb daraboknál, hol a tartalom kimerítő feltüntetése a czímet hosszadalmassá tenné s ezzel a mű áttekinthetőségét zavarná, a szerkesztő a czímben csak rövid tárgyjelzést alkalmaz, a tartalom kimerítő feltüntetése végett pedig a 7. §. 5. pontja értelmében jár el. 2. Ugyancsak a szöveg előtt, de a czím után, új bekezdésben adja a szerkesztő a darab leírását. Itt közli az irat őrzésének helyét, az irattári vagy könyvtári jelzés pontos feltüntetésével, továbbá jelzi, hogy a kiadás eredeti fogalmazványról (ered. fog.) tisztázati tervezetről, (tiszt, terv.) eredeti tisztázatrol (ered. tiszt.), vagy másolatról (más.), továbbá, hogy a segédhivatalban (irodában) készített s a kiállító által csupán aláírt vagy az utóbbi által sajátkezűleg írt eredetiről (s. k. ered.) történt. (4. §.) Ha az eredeti fogalmazvány rendelkezésre áll, rendszerint közölni kell az irat fogalmazójának nevét. — Itt adja továbbá a szerkesztő a mellékjelzéseket (pl. egészében számjelekben, 7. §. 3., megrongált) és az iratra rávezetett segédhivatali feljegyzések közül is a tárgyilag fontosabbakat, különösen az elküldésre és érkezésre vonatkozókat, valamint itt említendő meg az esetleges korábbi kiadás helye is (4. §. 4.) A czímzettnek a szöveg előtt a czímben való megnevezésén felül a czímzés közlése fölösleges, hacsak különleges körülmények, mint pl. czímvita nem teszik szükségessé. 3. A jegyzetek a lap alján (s nem a szöveg után vagy épen a munka végén) a szöveget kiegészítik és magyarázzák. a) A szöveget kiegészítő (szövegkritikai) jegyzetekben, melyeket laponként újra kezdődő latin kis betűkkel kell jelezni, javítja a szerkesztő a nagyobb íráshibákat (6. §. 3.) adja a csonka vagy rongáltszövegekhez szükséges felvilágosításokat. (7. §. 1.) Ezek a jegyzetek (kapcsolatban a szövegnek a szerkesztő által szögletes zárójel közé tett részeivel) szolgálnak továbbá a lényeges szövegeltérések és pedig az előadói javaslaton tett törlések, beszúrások, átalakítások s azok szerzőjének feltüntetésére, valamint az el nem fogadott számottevő tervezetek közlésére. (4. §. 1.) Ezeket a változtatásokat és tervezeteket csupán akkor kell feltüntetni, ha elvi jelentőségüknél, tárgyi fontosságuknál vagy szerzőjük kimagasló voltánál fogva érdemelnek figyelmet. b) A szöveget magyarázó jegyzetek, melyeket laponként újra kezdődő arab számokkal kell jelezni, nyújtják a szükséges tárgyi felvilágosításokat. Itt magyarázza meg a szerkesztő a szövegben tett czélzásokat és utalásokat, a mennyiben értelmük magából az összefüggésből nem világlik ki. Itt tájékoztat a szövegben előforduló személyekről, eseményekről és viszonyokról, hacsak nem általánosan ismertekről vagy az egész forrásanyagot megelőző bevezetésben (12. §.) már ismertetettekről van szó. Itt utal egyik darabról a másikra, mely ugyanazon tárgygyal foglalkozik. Itt dolgozza fel továbbá a magába a szövegbe be nem illő iratokat (3. §. 4.), valamint az idevágó irodalmat. Az irodalomnak a szöveg valamely helyével szoros kapcsolatban nem álló része czélszerűbben a bevezetésben (12. §.) nyer feldolgozást. Itt adja a szerkesztő azonkívül a szláv, újgörög és török szövegek magyar fordítását is. II*