Századok – 1919-1920

Tárcza - Hivatalos Értesítő - 524

13 RÉSZLETES UTASÍT AS ÚJKORI FORRÁSOK KIADÁSÁRA. menyei pedig mint függelékek csatlakoznak. (Egymással tárgyi vagy korbeli kapcsolatban álló ilyen dolgozatok egy kötetbe egyesítve a Társulatnak »Magyarország újabbkori történetének forrásai« czímü sorozatos vállalatában szintén kiadhatók.) Az anyaggyűjtés és a tárgy körébe tartozó darabok kiválasztása. A mü tárgyáról a közölt forrásanyag kimerítő, teljes képet adjon. Csak az ilyen alapos munka sugározza ki azt a megnyugtató biztosságot, hogy a szerkesztő semmi lényegest sem hallgatott el s hogy a fáradságos és költséges utat a levéltárokon át nem kell még egyszer megtenni. Evégből a szerkesztőnek széleskörű és tervszerű anyaggyűjtés révén ismernie kell és át kell tekintenie az összes vonatkozó forrásokat. Ki kell terjeszkednie mindazokra a levéltárakra, melyekről föltehető, hogy a tárgyhoz tartozó iratokat tartalmaznak és ki kell meríteni ezeknek a levéltáraknak egész odavágó anyagát. Az újkori forrásanyag rendszerint nagy bőségben állván rendelkezésre, szigorú kiválasztást kíván. A teljes anyagismeret azonban biztosítéka annak, hogy a szerkesztő a jelentékeny,, érdemleges, jellegzetes és a folyamatos tárgyalások összefüggésének feltüntetése végett szükséges darabokat a kiadványba felveszi, s csupán a megbízhatóbb forrásból teljesebben ismertet, a mellékest és a nem szorosan a tárgyra tartozót hagyja el. A kiadvány tárgyának kellő megválasztása és szigorú körülhatárolása azért is döntő jelentéséggel bír, mert ily esetben minden nem a tárgyhoz vágó, mint idegen test, mintegy önmagától kiválik a közzéteendő anyagból. A szerkesztő által áttanulmányozott nagy anyag megrostálása két ízben, két alkalommal történik ú. m. 1. még a levéltárban folytatott kutatás közben olyképen, hogy a nyilvánvalóan jelentéktelent nem is másolja, illetve kivonatolja. Távolabbi, csak költségesen hozzáférhető levéltárak anyagának ilyen első kiválasztásánál (és pedig úgy a teljes kihagyásnál, mint a kivonatolásnál) azonban nagyon óvatosnak kell lennie, mert egyebütt tett leletek jeíentőséget adhatnak olyan iratoknak és iratrészeknek is, melyek felületes lapozásnál elhagyhatónak látszanak. 2. szerkesztés közben, a levéltárakban másolt vagy kivonatolt iratok közül a kinyomandó darabok kiszemelésekor. 3- §• A kiadásra kiválasztott darabok közlésének módja. A fenti elv szerint kiválasztott hivatalos iratokat a szerkesztő négyféle módon, illetve fokozatban közli ú. m. 1. a legfontosabb darabokat egész terjedelmükben ; 2. a fontosabb darabokat esetleg szó szerint adott részek betoldásával, olyképen kivonatolva, hogy az irat azért a kiadványban, mint önálló szam (8. §.) jelentkezzék. A szerkesztő a kivonatolásnál a darab ere 'eti sajátosságát conserváló módszert alkalmazzon. A rövidítést igénylő darabokat tömörítse ugyan össze, de tartsa fenn jellegzetes alakjukat és ne mossa el az iratok kül nös sajátosságát. E czélból ha az eredeti nyelvén kivonatol, tartsa meg az eredeti egyenes beszédjét (pl. kérem kegyelmedet, menjen el . . .), a mondatok sorrendjét, sőt ha a jellegzetesség kedvéért kell, a szavak egymásutánját és az eredeti szavakat is. E közben mindég az a szempont