Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Balanyi György: A Balkán-probléma fejlődése. 1856–1914. Ism. Patek Ferencz 501

504 TÖRTÉNETI IRODALOM. 504. kezni, hogy a szittya magyar is elkezdjen érdeklődni a külpolitika iránt. Már a háborút megelőzőleg s a háború alatt történtek kísérletek, hogy a külpolitikai érdeklődést a közönség szélesebb köreibe bevigyék. Nagy érdemei vannak e tekintetben a Tiszától irányított Magyar Figyelőnek, a mely körül tiszteletreméltó írói gárda kezdett kialakulni s néhány igen szép dolgozatot hozott a Budapesti Szemle. Az az áradata azonban az actuális politikai irodalomnak, mely a háború, de különösen a forradalom alatt elözönlötte a magyar könyvpiaczot, a lelki szennynek, a rosszakaratnak és tudatlanságnak iszapjával borította el a magyar külpolitikai érdeklődés amúgy is igen gyenge vetését, különösen a napisajtó vezérczikkírói és úgynevezett külpolitikai szakértői tettek meg mindent, — tisztelet a kivételnek — hogy a magyar gondolkodást a leghelytelenebb irányba tereljék. Nem czikkek voltak ezek,, hanem a tömeg legalacsonyabb szenvedélyeire speculáló demagogikus, gyújtogató és mérgező kortesbeszédek, a melyeknél az uralkodóház és a volt monarchia külügyi szerveinek systematikus és nyomdafestéket alig tűrő szidalmazása kötelező etiketté lett. Sájátszerűen egészítette ki a károlyiánus-bolseviki chorust a nagynémet-militarista orchester, a mely a tőle megszokott alapossággal és kitartással iparkodott a maga irányzata katasztrophalis balfogásainak következményeiért a felelősséget a monarchia diplomatiájának és hadvezet őségének nyakába varrni. Elég Cramon vagy Wedel urak phantastikus rosszhiszeműségére emlékeznünk. Tökéletessé tette az ensemblet a Czernin-féle rossz cselédek vádaskodása. Az ország helyzete parancsoló szükséggé tette, hogy a nemzet tisztán lássa a nemzetközi situatiót s az e tekintetben csaknem teljesen tájékozatlan közönség nevelését, felvilágosítását ilyen elemek vették a kezükbe. Balvégzet volt ez, melynek előbb-utóbb az orosz szovjet-szövetségi orientatio katastrophájához kellett vezetni. Ennek a »nevelésnek« a nyomai, sajnos, ma is megvannak. Külpolitikai magántudósaink száma légió s ezeknek gondolatvilágát — tisztelet ismét a kivételnek — nyugatról ma is a világhódító pángermán eszme, keletről a mindeneket megváltó Lenin-rendszerű világforradalom határolják. Mégis, ma már vannak, sajnos, kevesen, derék munkások,, a kik becsületes, nyugodt objectivitásra törekvő előadásban igyekeznek közelebb hozni a világpolitika nagy kérdéseit az ébredő magyar érdeklődéshez. Ezek között igen tiszteletreméltó hely illeti meg Balanyi Györgyöt. Aránylag rövid idő alatt két munkáját hozta a »Kultura és Tudomány« czímű sorozat, üzleti érdekei mellett egyúttal a közönség érdeklődését is helyes érzékkel szol-