Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Eppstein; Fherr G. v.: Fürst Bismarcks Entlassung. Ism. Balanyi György 497

498 TÖRTÉNETI IRODALOM. 498. részesei voltak az eseményeknek s a kik köteles discretióbó! eddig távol tartották magukat a megpihenést, elcsendesedést nem ismerő vitáktól. Az egyre gyarapodó memoire-irodalom isszámos értékes részlettel járult hozzá a homályos pontok megvilágításához. E tekintetben különösen nagy jelentőségű volt a harmadik kanczellár, Hohenlohe herczeg emlékiratainak megjelenése, melyek e tárgyban is egész sereg új és meglepő adatot hoztak nyilvánosságra.1 Az anyag folytonos gyarapodása azonban semmiképen sem jelentett egyet a tisztázás lehetőségének fokozódásával. Sőt bizonyos értelemben még jobban összekuszálta a kérdést. Mert az adatok rendesen nem az eredeti okmányok ridegen objectiv formájában, hanem a kortársak subjectiv emlékezetén át megszűrve és az érdekeltség vagy elfogultság kisebb-nagyobb mértéke szerint kiszínezve jutottak nyilvánosságra s e miatt a legtöbb esetben nem hogy támaszpontul szolgáltak volna a kutató elmének, hanem még újabb szárnyakat kölcsönöztek a csapongó phantasiának. A politikai szempont állandó belejátszása még jobban kitágította az objectiv megismeréstől távoleső melléktekintetek érvényesülési terét. Mert Bismarck halála után is annyira eleven valóság maradt, markáns egyénisége annyira beleidegződött a német nép lelkébe, szelleme oly csorbítatlanul élt tovább műveiben, hogy bukásának történetét sokáig csak mint apologiál, illetve mint vádiratot tudták elképzelni. A bukás okainak fejtegetése a legtöbb író előadásában egyértelmű volt a császár vagy a kanczellár elmarasztalásával, bűnösségének megállapításával. A politikának és a történelemnek ez az állandó összezavarása még az adatok határozatlanságánál és bizonytalanságánál is bővebb forrását fakasztotta fel az önkényes feltevéseknek. Akadtak írók, a kik parányi, elrejtett adatból egész rendszert építettek fel. Elég e tekintetben a berlini egyetem nagyhírű tanárának, Delbrücknek igazán elismerésre méltó éleselméjűséggel kikövetkeztetett, de úgyszólván minden tárgyi alapot nélkülöző államcsínyelméletére hivatkoznunk.2 1 Denkwürdigkeiten des Fürsten Chlodwig zu Hohenlohe-Schillingsfürst. Hr=g. von F. Curtius. II. Bd. Stuttgart-Leipzig 1906. 3 Die Hohenlohe-Memoiren. Preußische Jahrbücher 126, 375— 386. 1. Die Hohenlohe-Memoiren und Bismarcks Entlassung U. o. 501—517. Bism rcks letzte politische Idee. U o. 147. 1—12. 1. Regierung u. Volk wille. 1914. 61—65. 1. B smarcks E be. Berlin, 1915. ic 8—136. 1. V. ö. Äugst R.: Bismarcks Stellung zum parlamentarischen Wahlrecht. Leipzig. 1917 133—139. 1. és Thimme F. : Der Fall d:s Socialistengesetzes u. Bismarcks Staatsstreichplan. Süddeutsche Monatshefte. 1915. ápr. 108—125. 1.