Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Eppstein; Fherr G. v.: Fürst Bismarcks Entlassung. Ism. Balanyi György 497

TÖRTÉNETI IRODALOM. 497. általánosságban a Gratiannal való kapcsolatra, sem pedig arra a viszonyra, a melyben III. Incze az őt megelőző állambölcselőkhöz, így első sorban Szent Ágostonhoz állott. Ilyen módon kitér Incze állampolitikai eszméi eredetiségének megállapítása elől is. Hiányzik művéből annak a kapcsolatnak az elemzése, a melyben III. Incze, az állambölcselő, III. Inczével, a pápakirálylyal áll. Mindezeket a hiányokat nem hibáztatnók, ha Meyer nem azt a nagyigényű czímet adta volna munkájának, a mely után méltán többet várunk, mint a különböző levelekben és iratokban elszórt állambölcseleti eszméknek kétségtelenül szorgalmas rendszerbefoglalását. így munkája bár ügyes összefoglalásával és logikus rendszerezésével tagadhatatlanul hasznos szolgálatot tett mindazoknak, kik utána e kérdéssel foglalkozni fognak, de mégsem tett feleslegessé egy olyan újabb munkát, mely III. Incze állambölcseletét genesisében és hatásaiban a tudomány mai színvonalán tanulmányozni fogja. Dr. Tóth László. Freiherr Georg v. Eppstein: Fürst Bismarcks Entlassung. Nach den hinterlassenen, bisher unveröffentlichten Aufzeichnungen d. Staatssekretärs d. Innern, Staatsministers Dr. K. H. v. Boetticher und des Chefs d. Reichskanzlei unter d. Fürsten Bismarck Dr. F. J. v. Rottenburg. Berlin, é. n. 8° 237 1. Bismarck váratlan bukása annakidején valóságos világsensatióként hatott. És joggal. Hiszen a vaskanczellár távozásával a német politikának egy emberöltőn át, a világpolitikának pedig két évtized óta legerősebb pillére dőlt ki, a század legnagyobb diplomata lángelméje hamvadt a kényszerű nyugalom lassan gyilkoló tétlenségébe s a leghatalmasabb és legczéltudatosabb akaratenergia kapcsolódott ki a világ sorsát intéző complikált gépezetből. Érthető tehát, hogy bukása világszerte feltűnést keltett s a találgatások egész lavináját indította meg a háttérben lappangó titkos okok földerítésére. De hiába. A hivatalos körök mély hallgatásba burkolóztak. Vilmos császár feltűnően meleghangú elbocsátó iratán kívül éveken át egyetlen hivatalos akta sem került nyilvánosságra. így az írók képzelete szabadon csaponghatott. Phantastikusnál phantastikusabb feltevések keltek szárnyra. Valóságos legendaképződés indult meg. Az öreg kanczellár halálával némileg javult a. helyzet. Sietve közzétett elbocsátási kérvénye szilárdabb alapot vetett a tudományos kutatásoknak. Más oldalról is gyarapodott az anyag. A kérdés állandó napirenden tartása többeket hozzászólásra késztetett azok közül is, a kik közvetlen szemlélői, sőt cselekvő Századok, 1920. VII—X. füzet. 32