Századok – 1919-1920
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Turócz vármegye vámhelyei és forgalma a középkorban 34
44 MÁLYTJSZ ELEMÉR. Egy nagy hordó (vas) sózott hal után n, 15% dénár. Hús után fizetendő 2—3 dénár. Kerekek után fizetendő 4 dénár. Egy társzekér (plaustrum) komló után fizetendő 15, 20 dénár. Malomkő után fizetendő 6 dénár. Egy posztóval (pannus) megrakott ló után fizetendő 6, 6%, 7, 8 dénár, valószínűleg a mennyiségre és minőségre való tekintettel. Egy kétlovas 1 szekér (vaicula) réz után fizetendő 2 dénár. Egy rézzel megrakott ió után fizetendő 2 dénár. Só után fizetendő 1, 2, 3, 4, 7 dénár és pedig I particula után 1, 2, 3 d., átlag 2 d. I portió után 2, 4 d., átlag 3 d. I pars után 2, 2%, 3 d., átlag 2% d. A mennyiséget megállapítani egyáltalán nem lehet. Egy oldal szalonna után fizetendő 1 dénár. Egy szarvas után fizetendő 18 dénár. Tojás és mások után, egy lovon, fizetendő 3 dénár. Egy vászonnal (tela) megrakott ló után fizetett : zsolnai kereskedő öt esetben 7 dénárt, egy esetben 3 d.-t, beszterczebányai kereskedő 4 dénárt, lengyel kereskedő 5 dénárt. Egy portió vagy custa sűrűszövésű vászon (tela spissa) után fizetendő 1 dénár. Egy custa közönséges vászon (linteamen) után fizetendő 1 dénár. Durva vászon (lintheum grossum) után fizetendő 2 dénár. Egy szekér (vaicula) zab után fizetendő kivétel nélkül 4 dénár. Vegyesen, a mikor nem lovon vagy kocsin visz valaki bármit (»a suis rebus«) fizetendő 3 dénár. A falvak lakói árúikat gyalog hozták, a kereskedők pedig legszívesebben lóháton szállították, különösen a szövetárúkat, mint a mely mód leginkább megfelelt az utak állapotának. Egy-egy zsolnai kereskedő 2—3 lóval indult el s átlag három havonkint haladt át a vámon. A mezei gazdálkodásban elterjedt könnyű szekér (véhicula) mellett szerepel néhányszor a nagyobb kocsi (currus) is, míg a külkereskedelem szállítóeszköze a nehéz társzekér, a plaustrum volt.2 Magyarországi emlékeinkben ezen a néven nem szerepel, nálunk megjelölésére az eredeti régi magyar kifejezés, a »mázsaszekér« volt. A kettő minden bizonynyal azonos. A plaustrum csak morvaországi és sziléziai kereskedők árúját szállította, hosszabb út megtevésére volt szánva s a belföldi forgalomban egyáltalán nem szerepel. 1364-ben még mázsa-1 «Quisque liabuit duos equos.« 2 Ez a jelentése már az ókorban is. V. ö. a Forcellininél (Totius latinitatis lexicon) felhozott példákat. >>. . . proprie est currus, vehiculum magnis oneribus ferendis aptum«, nem különben a középkori latinságban, Du Cangenál. (L. még Mon. Slav. Merid. V. к. 309. 1.)
