Századok – 1919-1920

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Turócz vármegye vámhelyei és forgalma a középkorban 34

TÚRÓCZMEGYE VÁM HELYEI ÉS FORGALMA A KÖZÉPKORBAN. 45 szekérnek van nevezve a külföldről jövő s Szucsánon áthaladó teherszállító alkotmány s hogy már 1522-ben más néven szerepel az ugyanazon úton haladó kocsitípus, ez a szókikopás általános jelensége volt a nyelvhasználatnak.1 A mint a vám alá kerülő árúk fenti csoportosításából is kitűnik, a vámolás az érték alapján történt, azaz a vámok nem specificusak. A mennyire igazságos az érték szerinti vámolás, épen olyan mértékben nyújt alkalmat a visszaélésre. Mivel azonban megállapítható, hogy ez a vámolás a méltányosság határait túl nem lépte, eléggé ideális volt a helyzet. Különösen szembeötlők a só és a hal értékvámjánál feltüntetett differentiák. Egyetlen specificus tétel fordul elő gyakrabban, a három dénámyi. T. i. igen sok esetben a vámszedő nem jegyzi fel pontosan, mit vámolt el, hanem csak egész általánosságban jelzi, hogy az illető értékczikkei után — »a suis rebus« — beszedett három dénárt. Az itt-ott külön is szereplő, három dénárnyi vámmal sújtott tételek jelzik, mit érthetünk ezen az összefoglaló elnevezésen : csizmák, kések, galambok, hús, tojás és »mások« stb. Akár gyalogosan, akár lovon jött s szállította árúit, különbség nem volt a vámban. Általánosságban a vámtételek nem voltak nagyobbak a szokottaknál. Ha például Biharmegye egykorú vámjaival hasonlítjuk össze, azoknál még kisebbeknek is találjuk. Azt sem mondhatni, hogy igazságtalanul többet szedett volna be a vámos egyesektől mint másoktól, eltekintve az érték okozta ingadozásoktól. Látjuk ezt különösen a réznél és a zabnál, a hol a vám alá eső mennyiség mindig egyforma volt. A vámszedő kötelessége volt még a szomszédos falvakban, Priekopán, Tarn ón, a mészárszékek jövedelméből hetenkint (szombaton) 2—2 dénárt behajtani, nemkülönben Szentmártonban a mártonnapi vásáron a vámot. Ez az utóbbi (nov. 11-én) 54 dénárt tett ki. Igen érdekesek és jellemzők a kereskedelemre az 1522. év végén levő bevételek a megfizetett adósságokból. Egyes kereskedők, a kiknek többször vitt útjok a vámon keresztül, adósak maradtak — nem rendelkezve elegendő készpénzzel — az árúik utáni vámmal, a melyet csak azok forgalomba hozatala után lehetett szándékuk megfizetni. így vett igénybe a beszterczebányai 1 L. Domanovszky S. : Mázsaszekér. Fejérpataky-emlékkönyv. Budapest. 1917. 37. skk. 1.