Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Jancsó; Benoit de: Quelques reflexions critiques sur l’essai de N. P. Comnéne »La terre Roumaine á travers les ages«. Ism. –ch –e. 493

494 TÖRTÉNETI IRODALOM. 494. kásságának súlypontja is a nemzetiségi, nevezetesen a román nemzetiségi mozgalmak és törekvések földerítésére esett s e tekintetben neki köszönhetjük a román nemzetiségi törekvések történetének legrészletesebb összefoglalását. Megállapításai, a veszedelem nagyságára és komolyságára való utalásai, a melyeket kétségbe nem vonható adatokkal támogatott, — sajnos — ép oly kevéssé találtak megértésre politikusainknál, mint azon leleplezések, a melyek Steuer Lajosnak a tót kérdésről szóló könyvében olvashatók a cseh törekvések tulaj donképeni czéljairól és eszközeiről. Mi a nemzetiségi veszedelmet nem akartuk meglátni s a mennyiben pedig kénytelenek voltunk meglátni, önmagunkat ámítva, lekicsinyeltük annak jelentőségét. A szervezett, külföldi összeköttetésekkel rendelkező s az ilyeneket nagy körültekintéssel ápoló nemzetiségek tudatos munkájával szemben állott a mi csodálatos tájékozatlanságunk nemcsak saját belső helyzetünkről, hanem a külföld hangulatáról is. A következményeket érezzük. Most, úgy látszik, a »jobb későn, mint soha« elv alapjára helyezkedve, teszünk kísérleteket a mesterségesen félrevezetett külföldi közvélemény felvilágosítására s igyekszünk azt a mi álláspontunk igazságáról meggyőzni. Ezen czél szolgálatában áll Jancsó Benedek most ismertetendő műve is. A békeidőre emlékeztető, szép kiállítású könyv megírására Comnène térképsorozata adott alkalmat. Comnène ugyanis térképeken ábrázolta a románság által lakott területek határait s azok történeti kialakulását, azon alapgondolatnak megfelelően, hogy Erdélynek a románok voltak őslakói. A térképeket részletes magyarázatokkal kísérte, a melyekben igazolni törekszik a dako-román elmélet történeti alapjait s kutatja a »Nagy-Románia« megalapítására irányuló törekvéseket a történelem folyamán. Jellemző, hogy kutatásai eredményekép megállapíthatni véli, hogy »Nagy-Románia« gondolatának többek közt Bethlen Gábor is egyik képviselője s hogy ez a gondolat állandóan élt az oláh vajdák lelkében. Jancsónak nem került nagy fáradságába kimutatnia »Nagy-Románia« eszméjének tulajdonképeni eredetét, a mely tudvalevőleg egészen új keletű, továbbá azt sem, hogy Bethlen Gábor, sőt az oláh vajdák is távol állottak a román nemzetiségi alapon való területi egyesítés gondolatától. Külföldnek szóló könyvről lévén szó, Jancsó felhasználja az alkalmat a dákó-román elmélet tarthatatlanságának kimutatására s ezzel szemben történeti adatokkal igazolja az incolátust ; kiterjeszkedik azonban a két oláh vajdaságnak a magyar királysághoz s az erdélyi fejedelemséghez vaió viszonyának történetére is, valamint arra is, hogy minő szerepet vitt a románság a középkorban, az erdélyi fejedelemség