Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Tormay Cécil: Bujdosó könyv. Ism. Domanovszky Sándor 491

TÖRTÉNETI IRODALOM. 491. méltányoljuk azt is, hogy már Sopron város nagy történeti jelentőségénél fogva gazdag anyagát nem szorította össze egy kötetté, hanem arányosan két kötetbe osztotta be. Vajha a II. kötet is mielőbb jelenhetnék meg, hogy a befejezett munkában gyönyörködhessünk és végleges ítéletet mondhassunk róla. Azonban az is, a mit az első kötetben ad, teljes joggal felhatalmaz arra a reményre, hogy a II. kötet csak növelni fogja szerző érdemeit a magyar történetírás mezején, melynek eddigelé is egyik csendesen, minden feltűnési viszketeg nélkül dolgozó, de fáradhatatlan szorgalmú és jeles képzettségű munkása volt, mint ezt az önálló kutatású dolgozatok egész sora bizonyítja. Jelen munkája nemcsak mintája lehet az ezentúl megírandó egyháztörténeti monographiáknak, de a világi történetírók és a történelmi tanulmányokat kedvelő művelt közönség sem mellőzheti — ha mégis, saját kárára — Payr gazdag tartalmú, elsőrendű történetírói alkotását. Szelényi Ödön. Torraay Cécile: Bujdosó könyv. Feljegyzések 1918—1919-ből. Budapest, 1920. Rózsavölgyi és társa. 8° 417. 1. A magyar irodalomnak van egy sajátságos, nemzeti műfaja, a melyet a török uralom rettenetes lelki vajúdásai teremtettek meg : a jeremiád, a hazaszeretet és honfibánat kétségbeesett följajdulásai, a melyek a »szegény haza« szomorú romlását kesergik. Ezt a műfajt eltemette az idő, az anyagi föllendülés. Az utolsó évtizedek rohamos gazdasági haladása korában ez a tényező már kiesett a nemzet szellemi javainak sorából. Csak irodalomtörténeti jelentősége volt még és legföljebb néhány tudós, a kinek szűkebb tárgyköréhez tartozott, tudott róla és foglalkozott vele. Az anyagias korszellem egészen elfordult a régmúlt korok emez értékes lelki virágaitól. Tormay Cécile Bujdosó könyvét olvasva, az az érzésem volt, hogy a »Régi ház« finomlelkű költője ezt a műfajt keltette új életre. Nemzeti szerencsétlenségünk szomorú napjaiban az ő lelkéből a fájdalom ugyanazokat a hangokat váltotta ki, a melyek háromszáz évvel korábban már megcsendültek a magyar rónákon. Mély megilletődéssel olvastam el a »Bujdosó könyv« subtilis följegyzéseit, a melyek kapcsán elvonultak lelki szemeim előtt az 1918 október—1919 márcziusi napok fájdalmas eseményei. Bizonyos irigység fogott el a jövő történetírójával szemben, a kinek e mozgalmas napok eseményeinek megértésére ily kitűnő forrás fog rendelkezésére állani. Olvasás közben magam is újra végigszenvedtem az elmultakat. Tormay Cécile nemcsak jobbjaink gondolatvilágát elevenítette meg a forradalom napjaiból, hanem