Századok – 1919-1920
Történeti irodalom - Tormay Cécil: Bujdosó könyv. Ism. Domanovszky Sándor 491
492 TÖRTÉNETI IRODALOM. 492. érzésvilágukat is meglepő hűséggel szólaltatta meg könyvének lapjain. Bámulatos tehetsége van ennek az asszonynak, hogy a jelentéktelen apróságok beszövésével elbeszélésének fonalába rávilágítson azokra a ható erőkre, a melyek az események mélyén azokat tulajdonképen mozgatják. A forradalom napján odaveti három a hivatalba menő tisztviselő habozó töprengését s ezzel olyan pompásan rávilágít a dilemmára, a melybe a tisztviselők kerültek, hogy semmiféle hosszú magyarázattal azt nem lehetett volna jobban elvégezni. A legforróbb napok eseményei tele vannak tűzdelve ilyen kis rajzokkal. A gyűlések és felvonulások mellékes szereplői, a Király-utcza forgatagának cloaca-alakjai, egy-egy titokban bujkáló agitátor s az üldözött »ellenforradalmárok« bizalmas találkozásai, a való életet állítják elénk teljes borzalmasságában, a gyors egymásutánban következett kínok valamennyiét külön-külön szólaltatva meg. November havi följegyzései kapcsán a lelki rázkódások gyönyörű rajzát adja, a mikor elkábulva, lázas képekben vonultak el fölötte a gyorsan változó impressiók. Deczember elejétől azután megváltozik a »Bujdosó könyv« jellege. A töprengéseket felváltja a cselekvés. Tormay Cécil férfias elhatározottsággal fárad a dolgok megfordításán. Ettől kezdve a szembenálló irányzatok összeütközéseinek eleven rajzát kapjuk : az ellenforradalom szervezkedését és a kommunisták kormánytámogatással való térfoglalásának történetét. Még közepes alkotásokban is szegény mémoire-irodalmunkat a »Bujdosó könyv« értékes és finom munkával gazdagította. Nem akarom itt a közelmúlt eseményeit megszólaltatni, nem is tudnám úgy, hogy a »Bujdosó könyv« színeit el ne halványítanám, legyen szabad tehát egy más témára kitérnem. Február első napjaiban a házkutatások hírére Tormay Cécil is elégette levelezését. Ehhez jegyzi fel : »Sokszor csodálkoztam, hogy egyes koroknak értékes levelezése eltűnt... Mialatt a hozzám intézett leveleket egymás után elégettem .., megértettem, hogy veszedelmes korok politikai levelezése miért tűnt el. Általában Magyarország viharos múltjának sok megfoghatatlan részlete lesz világossá most előttem. Azt is megértem, miért nincs nekünk se napló-, se mémoire-irodalmunk. Négyszáz éven át osztrák spionok figyelték itt a legnemesebb lelkeket. És míg más országokban számtalan kéz szinte szabadon jegyezte fel a külömböző korok életét, minálunk legfeljebb a nagy politikai megnyilvánulásoknak maradt nyomuk.« (343—344. 1.) Tormay Cécilnek e részben igaza lehet, a tény, hogy mémoire-irodalmunk nincs, nemzeti szempontból nagyon sajnálatos. E sorok írója ugyan ennek okát másban is látja ; a küzdelem, a
