Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Payr Sándor: A soproni ev. egyházközség története. I. köt. Ism. Szelényi Ödön 490

490 TÖRTÉNETI IRODALOM. 490. Payr Sándor: A soproni ev. egyházközség története. I. kötet. Sopron. 1917. VIII+521 lap. A szövegbe nyomott 76 képpel. Egyháztörténeti monographiáink sorában feltűnően kevés a maradandó becsű. Legtöbbször sablonos módszerrel, a helyi vagy alkalmi érdekekre való kizárólagos tekintettel készülnek, mintha szerzőik megfeledkeznének arról, hog}

7 minden egyházközség története egy darab nemzeti történet, melynek tehát a nemzeti művelődés keretébe kell beilleszkednie és elejétől végig a nemzeti élettel való kapcsolatot fenntartania. Payr Sándor jubileumi munkáján azonnal meglátszik, hogy írója nem dilettáns, kinek a kényszerűség nyomta kezébe a tollat, hanem a történeti kutatás és történeti módszer terén otthonos tudós, a ki monographiájában hosszú évek fáradhatatlan búvárkodásának az eredményeit rakta le. A mi a hasonló tárgyú művektől előnyösen megkülönbözteti, az anyag teljessége, a források kritikai megrostálása, a művelődéstörténeti módszer tudatos kezelése, világos szerkezet, tárgyilagos, szabatos előadás, úgy hogy nemcsak a soproni ev. egyházközség története vonul el előttünk egységes képben, hanem a háttérben ott látjuk mindig az egész ország politikai, egyházi, erkölcsi és gazdasági viszonyait is. A feldolgozott anyag terjedelme daczára Payr sohasem vész el a részletekben, hanem az igazi történetíró belátásával mindig a lényeges, jellemző mozzanatokat tudja kiragadni és a maguk helyére állítani. Munkáját megkönnyítette Gamauf Teofil volt soproni lelkész öt kötetre terjedő kézirati hagyatéka, melyet azonban teljes önállósággal használt fel és új adatokkal bővített. A szerző sajátos terrenuma a reformatio hatásának a kutatása a dunántúli megyékben lévén, a középkorra vonatkozólag önálló kutatásokat nem végzett, de annál nagyobb súlyt helyezett a következő századok mindenoldalú történeti megvilágítására. Az előttünk fekvő első kötet, a mely az 1681-iki soproni országgyűlésig terjed, a bevezetésen kívül (Sopron vallásos élete a középkorban) két korszakba (Az alapvetés kora és Az első virágzás kora) és 12 fejezetbe csoportosítva tárgyalja a soproni egyházközség történetét élénken és szemléletesen, elénk állítva a tömeget és vezérembereket egyaránt, nem szépítve és nem mentve a tettek rúgóit, hanem mindig a tiszta igazságra törekedve. Történetírói kiválóságát nemcsak a mű egésze mutatja, hanem a részletek is. így pl. ép oly kitűnők az egyes fejezetek végén álló összefoglalások (pl. VII. fej.), mint a bevezetésben esztei Hyppolit bevonulásának leírása Sopronba, mely oly élénk fényt vet a középkorvégi egyház szellemére. Nagyon értjük és