Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Nagy Gyula: Anjoukori okmánytár. VII. köt. Ism. Hóman Bálint 487

Történeti irodalom. Anjoukori Okmánytár. (Monumenta Hungáriáé Historica. I. oszt.) A M. T. Akadémia Történelmi Bizottsága megbízásából szerkeszti Tasnádi Nagy Gyula. VII. kötet. 1358. jan. 1 —1359. márcz. 31. Budapest, 1920. M. T. Akadémia. VII, 704 1. ; I tábla.1 A legutóbbi harmincz esztendő a magyar történettudományban a specialisált részletkutatás, a monographikus feldolgozások korszaka volt. A tudománynak ez a specialisálódása a mult század hetvenes és nyolczvanas éveiben a megelőző korszak synthetikus munkájában és általános érdeklődésű forráskutatásában mutatkozó módszerbeli és tárgyi hibák és hiányok természetes reactiojaképen jelentkezett. Az új tudósgeneratio — a nyolczvanas évek fiataljai — e hibák és hiányok helyreigazítását és pótlását tekintette feladatának s e feladatát a legapróbb részletekig terjeszkedő analytikus kutatómunkával igyekezett megoldani. Specialisáló törekvései tükröződnek vissza a korszak publicatiós irodalmában is. A század közepe óta szakadatlan sorozatban megjelent általános érdekű forráskiadványok háttérbe szorulnak a mind sűrűbben jelentkező családi, rendi, egyházmegyei és locális oklevéltárak mellett. A XIX. század utolsó évtizede óta már nemcsak új általános érdekű publicatiók nem jönnek létre, hanem az idősebb generatio kihaltával a régiek is átalakulnak, specialisálódnak — pl. г.Monumenta Hungáriáé I. és II. osztálya — vagy megszűnnek, mint pl. a Hazai Okmánytár, a Magyar Országgyűlési Emlékek, Diplomácziai Emlékek, Kubinyi, Mátyás kiadványai. Ez volt az Anjoukori Okmánytár sorsa is Nagy Imre halála után. Az 1357. évvel záruló hatodik kötetet évtizedeken át nem követte újabb, igen nagy kárára a tudománynak, mely — a specialisálódás túlkorán következvén be — máig nélkülözi történetünk nagy korának, а XIV—XV. századnak, általános oklevéltárát. 1 А VI. kötet ismertetését 1. Századok, 1892, az I. kötetét u. o. 1879.