Századok – 1919-1920

Tárcza - Hivatalos Értesítő - 419

486 DR. REISZIG EDE : A JÁNOS-LOVAGOK A XVI. SZÁZADBAN. A nagyszombati egyházmegyei zsinat berekesztése után teljesen feledésbe ment a János-lovagrend visszatelepítésének ügye. Vörös Mátyást, az akkoriban még protestáns Nádasdyak, a kik a soproni praeceptoratus kegyúri jogát magukhoz ragadták, csakhamar elűzték Sopronból s Nádasdy Pálné született Révay Judit később, 1636-ban a Jánoslovagrend soproni rendházának birtokait gróf Draskovits György győri püspöknek adományozta.1 Ezzel azután bezárul a János-lovagrend szerepe a hazai történelemben. A lovagrend abbeli törekvései, hogy az idegen kézre került birtokait visszaszerezze s ekként a magyar rendtartományt visszaállítsa, úgy a törökök kiűzetése utáni évtizedekben, mint a XVIII. század folyamán egyaránt sikertelenek maradtak. Mielőtt letenném a tollat, hálás köszönetemet fejezem ki Baranyai Béla országos levéltárnok úrnak, a ki a horvátnyelvű források lefordítása és az Országos Levéltárban őrzött oklevelek előkeresése által hathatósan támogatott munkámban. Dr. Reiszíg Ede. 1 Vörös Mátyás további sorsáról nem állanak adatok rendelkezésemre. Tán egy személy azzal a Veöreös Mátyással, a ki 1650-ben pápóczi prépost volt. (Pannonhalmi Szent Benedek rend története. IV. 327.)