Századok – 1919-1920

Tárcza - Hivatalos Értesítő - 419

A MAGYARORSZÁGI JANOS-LOVAGOK A XVI. SZAZADBAN. 457 A budai királyi udvarban ekkor felette harczias volt a hangulat s a trónváltozással elérkezettnek látták az időt az elveszett melléktartományok és véghelyek visszaszerzésére. Mialatt II. Lajos követei a velenczei köztársaságnál és a német birodalmi fejedelmeknél jártak segélyért, az alatt Szulejmán követei is Budára érkeztek a szultán békeajánlatával. A királyi tanács azonban mindegyre halogatta a török békeajánlatra adandó választ. Mivel Szulejmán Budáról hónapok óta hiába várta a választ, 1521 június elején megindította hadait Nándorfehérvár és Szabács elfoglalására. E két nagyjelentőségű végvár még ez év nyarán elesett a nélkül, hogy az ország hadereje a legcsekélyebb kísérletet tette volna felmentésére. Nándorfehérvár eleste azonban megrendítő hatással volt az egész országra. A vár eleste után a határszéli basák minduntalan betörtek az országba. 1522-ben török kézbe került Scardona is, melynek lakosai Sebenicóba menekültek. Erre Velencze is előkészületeket tett a törökök ellen indítandó háborúra, de, sajnos, itthon a dráváninneni, mint a drávántúli országrészekben egyaránt teljes fejetlenség uralkodott. E válságos időkben a vránai perjelre hárult volna a feladat, hogy a Dráva és a Száva közét a török martalóczoktól megoltalmazza. Ez annál is inkább érdekében állott volna, mert a perjelség birtokai a csáktornyai uradalom kivételével leginkább a Drávántúl terültek el. Annak a férfiúnak kezébe, a ki mérget kevert s egész életén át számadáskönyveket forgatott, sehogy sem illett a János-lovagok bajnoki kardja. A vránai perjelség felperzselt falvainak füstje ép oly kevéssé volt Budán látható, mint a hogy nem jutott el odáig a hőslelkű Villiers Fülöp nagymester szózata, a ki ama hírre, hogy a szultán Rhodust készül megtámadni, fegyverbe szólította a János-lovagrend összes tagjait. A mint hiányzottak Barácsi Mátyásnál a lovagi erények, a személyes vitézség, a kitartás, a vitézi élet iránti előszeretet, ép úgy nem állottak rendelkezésére a hadviseléshez szükséges eszközök sem. Nagynevű előde, Beriszló Péter, a törökök ellen viselt szakadatlan harczai közepette, hogy mindenkor megfelelő számú sereg álljon rendelkezésére, a perjelség birtokait kénytelen volt elzálogosítani, egyes birtokait pedig hű vitézeinek adta haszonélvezetül.. A mi pedig nem volt zálogban, azt a törökök Nándorfehérvár elfoglalása után mindegyre gyakoribb betöréseik alkalmával elpusztították.