Századok – 1919-1920

Tárcza - Hivatalos Értesítő - 419

438 DR. RE ISZIG EDE. Ulászló meghallgatván Újlaki védekezését, őt kegyesen elbocsátotta, meghagyván neki, hogy a Szent György nap­jára Budára egybehívott országgyűlésen megjelenjék. Be­riszló Bertalan, a ki úgy látszik abban reménykedett, hogy Űjlaki pártfogói részére is kegyelmet eszközölnek ki, szin­tén eljött Pécsre. A mint erről halálos ellenségei értesültek, mindent elkövettek, hogy a királyi kegyelem rája ki ne terjedjen. Addig-addig áskálódtak ellene a gyenge, akarat­nélküli Ulászlónál, míg a király el nem rendelte elfogatását, a melyet Somi Józsa temesi főispánra bízott. Somi Józsa a rendelet vétele után azonnal bezáratta a város kapuit, hogy Beriszló Bertalan el ne menekülhessen, ekként az egérfogóba került perjelt könnyűszerrel elfogat­ván, ugyanazon a napon, a melyen Üjlaki Lőrinczet II. Ulászló király kihallgatáson fogadta, vasra verve a király elé hurczolta.1 Beriszló elfogatásának hírére Üjlaki Lőrincz is megdöbbent, attól tartván, hogy ő reá is hasonló sors vár, de pártfogói megnyugtatták és távozási engedélyt eszközöl­tek ki számára. Beriszló elfogatásának híre különösen a drávántúli országrészekben keltett részvétet. Főleg a nép körében támadt elkeseredés, melynek lecsillapításával a király Bakócz Ta­mást bízta meg.2 Az 1495. évi országgyűlés eloszlása után megtartott ítélőszék Beriszló Bertalant a temesvári vár­ban eltöltendő fogságra ítélte. A XVI. századbeli források és ezeket felhasználó tör­ténetíróink Beriszló Bertalant, mint ama kor egyik leg­elvetemedettebb emberét igyekeznek feltüntetni.3 Annyi 1 Istvánffi Miklós : Regni Hungarici História. Liber III. 27. — 1685. évi kiadás.) * Kukuljevic Ivan : Priorat vranski. Rad : LXXXII. kötet, 29 —30. 1. 3 Isthvánffi M. (i. m. III. 27—28) szerint a Száva és a Duna közti részeken királyi méltóságot bitorolt, hamis pénzt veretett, a törökökkel czimboráskodott, tisztes nőket, szűzeket öletett meg, miután rajtuk előbb erőszakot követett el, ártatlan embereket válogatott kegyetlenséggel gyilkoltatott meg. Isthvánffi idevonat­kozó adatait nem lehet feltétlenül hiteleseknek tekintem, mert azokat részben rosszakaratú elfogult egykorú tudósításokból vette. Ő maga is megjegyzi művében, hogy 1550. év óta már világosan írhat, mert a kor, a mit fest, hozzá közelebb esik. Ekkor ugyanis már 15 éves volt. — Hasonlóan emlékeznek meg róla : Johann Christian von Engel : Geschichte des Ungarischen Reichs III. 270—74. — Fessier J. A. : Dis Geschichten; der Ungern und ihrer Landsassen VI. 103. — Böhm Lénárt : Dél-Magyarország külön története. I. 176. Horváth Mihály: Magyarország Történelme. II. kiadás. III. 269—271.

Next

/
Thumbnails
Contents