Századok – 1919-1920
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Turócz vármegye vámhelyei és forgalma a középkorban 34
TÚRÓCZMEGYE VÁM HELYEI ÉS FORGALMA A KÖZÉPKORBAN. 37 temetésekre tartottak, akár pedig uraiknak élelmet szállítottak, vámot sehol sem tartoztak fizetni. Az 1437-i összeírás ezt a megállapítást mint régi s most is mint általánosan érvényben levő szokást tünteti fel. Alig száz éve még nem lehetett azonban ilyen mindenkire kiterjedő érvényű. Különben nem lett volna szüksége az Ivánka család tagjainak, Erden fia Miklósnak és Ivánkának Miklós comes országbíró kiváltságára, melynek alapján ők (még várjobbágyok !) vagy szolgáik (famulus), vámfizetésre nem kötelezhetők, ha nem kereskedelmi, hanem házi szükségletüket kielégítő élelmi czikkeikkel egyik birtokukról a másikra átmennek, vagy midőn a termést betakarítják.1 A XV. század második felében is történtek kísérletek ennek a vigens jognak esetleges mellőzésére, viszont a fejlődés a másik irányban is megnyilvánult. Justh Andrásnak neczpáli birtokán élő jobbágyai »mindég és régtől fogva« szabadon jártak a havasok egy ösvényén Beszterczebányára s szabadon szállították oda a vásárra terményeiket, még pedig nemcsak gyalog, hanem lovon is. Világos, hogy az 1437-i oklevél alapján erre joguk nem volt. Czeczei Máté liptói főispán sem nézte jó szemmel a vámhelyek elkerülését, ezért eltiltotta, megakadályozta a mellékúton való közlekedést s elkobozta a jobbágyok árúit. A Justh panasza folytán 1485-ben Turóczmegye közgyűlésén lefolytatott vizsgálat megállapította a beszterczebányai polgárok, a Neczpál körül levő nemesek és falvak népe vallomásából, hogy tényleg a jobbágyoknak az usus alapján joguk van a szóban forgó úton járni.2 1491-ben Csulai More György főispán az alispánnal és szolgabírákkal együtt már egész privilégiumban biztosította a neczpáli jobbágyok ezen kiváltságát, az egész fahi lakosságának eléje terjesztett kérelmére, hogy semmi vámot sem tartoznak fizetni magukkal vitt értékczikkeik után ezen az úton, sem az odamenetel, sem a visszajövetel alkalmával.3 Legfeltűnőbb, hogy a kiváltságlevél csak maguknak a jobbágyoknak szólt, arra az esetre, ha nem földesuruk érdekében járnak el és nem magának Justh András jogainak biztosítását hangsúlyozta. Erre — mint magától értetődőre — külön nem is volt szükség. Érdekes ez az ügy abból a szempontból is, hogy a törvényhozás 1 1357 január 6. Eredeti Ivánka család levéltára, Nemzeti Múzeum. 2 1485 július 8. Eredeti Justh család levéltára, NemzetiMúzeum. 3 1491 július 28. u. o.
