Századok – 1919-1920

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Turócz vármegye vámhelyei és forgalma a középkorban 34

36 MÁLYTJSZ ELEMÉR. A vámhelyek, a melyeket északról délre haladva sorol fel az oklevél, a következők : 1. Szucsán (Zuchan), a már említett zsolna—kassai úton, a mely itt Ruttka felől, a Vág balpartjáról a másik partra tér át egy hídon, melyet a vámból tartottak fenn. 2. Szentmárton (Zenthmarthon) ma Turóczszentmárton, a Körmöczbánya felé vezető úton. Később, a század végén, fiókvámhelye volt Szklabinán, a melynek felállítását a Len­gyelországból, északkeletről irányuló forgalom tette szük­ségessé. A két hely azonban egynek számítódott, közülük csak az egyiken kellett vámot fizetnie az áthaladónak.1 3. Lehotha, ma Stubnyafürdő, ugyanazon úton. Vámjá­ból hidakat tartottak fenn. Mivel a telep csak a XIV. sz. végén alakult meg, maga a vám sem lehetett korábbi eredetű.2 4. Rudna, a Nyitrából jövő út mellett, melynek fél­vámjából az utat átszelő kisebb patakok hídjait tartották fenn egészen Prónáig. 5. Váralja (Varalia), ma Znióváralja, az előbbitől északra, szintén Nyitramegyéből vezető út mellett, a hol félvámot szedtek. Törvénytelen vámot _ tehát nem talált a bizottság és a későbbi korból sincs erre vonatkozólag adatunk. El kell azonban ismernünk, hogy tulajdonképen a szentmártoni és váraljai vám nem lehetett jogos a középkor felfogása szerint, mert itt az utas nem nyert semmit sem ellenértékül vámja fejében útja megkönnyítésére. Tarifát — sajnos — nem említ az oklevél. Csak egyetlen­egy árúnak a vámját közli, a heringnek, a mely nyilván­valóan a külkereskedelem egyik főtárgya lehetett. Neveze­tesen elrendeli, hogy a vámosok minden font hal után négy dénárt és két halat szedjenek. Elrendeli továbbá, hogy a megye minden városában, falujában és birtokán minden­nemű súly- és űrmértéknek egyformának kell lennie. A vámot a nemesek kivételével mindenkinek meg kellett fizetnie. Ha azonban a nemesek familiarisai és jobbágyai uraikhoz mentek, vagy malomba, lakomákra, menyegzőkre, engedélyéért, a melylyel becses családi levéltárában a kutatást meg­engedte. »Super teloniis«. I. 5. 1 U. о. »Super teloniis«. I. 1. »... пес ad Ssklabina, пес tarnen ad Szenthmarton, que thelonia quare pro uno eodem thelonio repu­tantur«. 2 Szerémi i. m. 534. 1. és Körmöczbánya város levéltára, 1390. Föns 22, íasc. I. N. 5.

Next

/
Thumbnails
Contents