Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Kós Károly: Sztambul. Ism. Oroszlán Zoltán 398

402 TÖRTÉNETI IRODALOM. 402 a templom silhouetteje nagyon bántó, vigasztalan. A külső monumentalitás kérdését oldja meg viszont a dsámi, egyesítve a belső térnek az Aja Sophiától eltanult megoldásával. À puszta szerkezet külső hangsúlyozása helyett, arányosan kisebb és kisebb félkupolákkal ás kupolácskákkal vezetik el a szemet a főfalakig, monumentálissá tévén az épületet külsejében is s igen finoman állítják be a dsámit karcsú minarék közé, melyek felfelé törekvő vonalaikkal a monumentalitást megsokszorozzák. A III. fejezet »Sztambul« czímmel a város történeti fejlődésével foglalkozik. A könyvnek szintén szépen megírt és jól átgondolt fejezete. Nemcsak minden korból (1420-tól kezdve) való térképek és látrajzok, de eredeti kútfők (Gyllius) szerint is dolgozik. Eleven és színes előadásában szemünk láttára éli le nagy időjét a város : a hódító Mehemet s a Nagy Szulejmán korát^ Ez a kor a monumentális építészet kora, mely örökre török várossá formálta Sztambult. Ehhez az »arany« korhoz méltóan csatlakozik a XVIII. század a maga török-barok művészetével, mely csodálatosan harmonikus díszítésekkel (díszkutak) szépíti meg a várost. AIV. fejezet, mint fentebb már említettem, a jelen Sztambuljának képét adja, terveket és nézeteket adva Sztambul jövőben való fejlesztésére s e kettőt egybekapcsolja a modern nagyváros kialakításának problémájával. E czélból elsőbben is Sztambul városképét veszi beható elemzés alá. A városkép egységességének és nagyszerűségének titkát abban látja, hogy a város terepének minden egyes jelentékeny pontja külön-külön érvényesül, a nélkül, hogy a többi rovására túlságosan kiemelkednék ; ez viszont annak tulajdonítandó, hogy ez a városkép nem mesterségesen megcsinálva, hanem természetes megoldásként, mintegy magától jött létre. A silhouette-hatást az út- és utcza-hálózat sem zavarja, csak ott, a hol az újabb szabályozások kontárkodtak bele a régi elhelyezésekbe. Gyönyörűen elemzi Sztambul főutczájának a Divan-jolunak és folytatásának külső képét az Aja Sophiától az Edirne-kapuig. Megállapítja a Sztambul utczái és egy modern európai nagy város utczái között lévő különbséget, mely változatosság és szépség dolgában Sztambul javára üt ki. Az utczahálózat mérete ugyan keskeny, de velük arányosak a műemlékek méretei is s ezek méretein lehetetlen változtatni. Kimutatja, hogy Sztambult legalább négy, egymástól karakterben élesen elütő részre lehet osztani, a melyek mindegyike csak a maga stílusában fejleszthető tovább. A legsürgősebb a »hivatali« városnegyednek (a városnak a Topkapu szerájtól a Bajazid térig terjedő részletének) szabályozása, de egyszersmind ez rója