Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Pribram; Alfred Francis: Die politischen Geheimverträge Österreich-Ungarns. 1879–1914. Ism. Áldásy Antal 385

388 TÖRTÉNETI IRODALOM. 388 theimer Ede gróf Andrássy Gyula életrajzában megbízható források alapján már megírta. A hármasszövetség ismertetéséből indul ki és külön-külön tárgyalja az összesen öt ízben kötött hármasszövetség létrejöttének körülményeit. E fejezetekben lépésről-lépésre kísérhetjük az egyes szerződések létrejöttét. Bepillantást nyerünk a diplomatia boszorkánykonyhájába, látjuk a tárgyalások folyton váltakozó lefolyását, látjuk, hogy a tárgyaló felek kormányai minő állást foglalnak el az egyik vagy másik fél támasztotta követelésekkel szemben, különösen Németországnak e tárgyalásokban tanúsított magatartását. Látjuk azt, hogy a hármasszövetség későbbi megújításánál Németországnak mennyire érdekében állott Olaszországnak a szövetségben való megtartása, a melynek érdekében a monarchiára nyomást gyakorolt. Lépésről-lépésre kísérhetjük főleg az olasz kormánynak tervszerű munkáját, a melylyel az általános európai politikai helyzetet kihasználva, Olaszország részére újabb előnyöket igyekezett biztosítani, Olaszország érdekeit a legmesszebbmenően megvédeni. Szívósságával, kitartásával sikerült is Olaszországnak majd minden egyes alkalommal számottévő engedményeket szerezni, noha azt, amire az olasz kormány a legnagyobb súlyt helyezte, hogy a hármasszövetség Olaszország területi integritását expressis verbis garantálja, a miben a római kérdés elintézése Olaszország javára is bennfoglaltatott volna, minden fáradozása daczára sem tudta elérni. E tárgyalásokból kitűnik, hogy a hármasszövetségben a monarchia járt a legrosszabbul, a melynek a szövetség nem nyújtott oly előnyöket, mint a többi két félnek, jelesül Olaszországnak, ámde ez az európai politika alakulásában leli magyarázatát, a mely alakulások a helyzetet Olaszországra nézve kedvezően alakították és hogy a kedvező helyzetet az olasz államférfiak a saját hazájuk javára igyekeztek kihasználni, az csak természetes. Hiszen Bismarck is Németország érdekeit tartotta szem előtt akkor, a midőn 1887-ben a bécsi kabinett tudtán kívül Oroszországgal oly megállapodásra lépett, hogy Oroszország semleges marad, ha Francziaország megtámadja Németországot, viszont Németország semlegességet fogadott arra az esetre, ha a monarchia intézne támadást Oroszország ellen. Hibáztatni Olaszországot, hogy a körülmények kedvező alakulását a maga részére kihasználni igyekezett, nem lehet és a perfidség vádja, a mit Olaszország ellen a háború alatt annyiszor emeltek, más színben tűnik fel, ha tekintetbevesszük azt, — a mit most megtudunk'— hogy Olaszország már 1896-ban kijelentette a középeurópai hatalmaknak, tehát szövetséges társainak, hogy oly háborúban, a melyben Anglia és Francziaország együttesen szövetkezve lépnek fel a hármasszövetség államai — Németország és a monarchia —