Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Pribram; Alfred Francis: Die politischen Geheimverträge Österreich-Ungarns. 1879–1914. Ism. Áldásy Antal 385

TÖRTÉNETI IRODALOM. 389 ellen, részt nem vehet. Tengeri érdekeinek megvédése czéljából Olaszország ekkor már Angliával lépett volt egyezségre, a mire kénytelen volt, mert a Németország és Anglia között időközben beállott és folyton növekvő feszültség miatt tengeri érdekeit máskép megvédeni nem tudta. Igaz, hogy Németország és a monarchia e kijelentést nem voltak hajlandók tudomásul venni, de ez a tény megtörténtén nem változtat semmit és Olaszország e kijelentéssel fedezve érezhette magát. Nincs terünk arra, hogy Pribram könyvének eredményeit minden részletükben ismertessük. Csak egyes megállapításokat akarunk kiemelni, melyeket vizsgálódásaiból leszűr. Az egyik az, hogy a hármasszövetség nem volt hivatva arra, hogy az 1879-iki német-osztrák egyezséget helyettesítse. Ez az 1879-iki egyezség a hármasszövetségtől függetlenül továbbra is fennállott, mint a középeurópai hatalmak külpolitikájának irányítója főleg Oroszországgal szemben, már csak azért is, mert a hármasszövetségek egyikében sem tétetik említés Oroszországról, mint olyan hatalomról, melynek támadása a szerződő felek valamelyike ellen a többire nézve a casus foederist jelentené. Ebben az esetben az 1879-iki szerződés rendelkezése volt irányadó, a mely szerződés csak 1902-ben nyert az automatikus meghosszabbítás kimondásával korlátlan időtartamra érvényt. Az 1882 május 20-án megkötött első hármasszövetségnek egyes pontjait (az 1., 3. és 4.) a monarchia kormánya 1915-ben közzétette. A közzé nem tett és most közölt pontok között a legjelentősebb a második pont, a mely Németországot és a monarchiát kötelezi arra, hogy teljes erejével Olaszország mellé álljon, ha Francziaország Olaszországot provocatio nélkül támadná meg. Megfelelő kötelezettséget Németországgal szemben csak Olaszország vett magára, a monarchia nem, mely utóbbi csak abban az esetben volt köteles Németországot Francziaországgal szemben támogatni, ha a nagyhatalmak valamelyike Francziaország mellé áll. Vice versa Olaszország nem volt köteles fegyveresen támogatni a monarchiát, ha ez provoeatio nélkül egyedül Oroszország által támadtatott meg, ebben az esetben Olaszország csak jóakaratú semlegességre volt kötelezve. Viszont a hármasszövetség nem kötelezte Németországot ily esetben segélynyújtásra a monarchia részére, a mire csak az 1879-iki szerződés kötelezte a német birodalmat. Másrészt Pribram anyagából kitűnik, hogy Olaszország középtengeri érdekeinek megvédése czéljából, melyeket Francziaország részéről látott fenyegetve, súlyt helyezett arra, hogy Anglia is megnyeressék a hármasszövetségnek. Ez Bismarck ellenkezésén hajótörést szenvedett ugyan, de Olaszország keresztülvitte azt,