Századok – 1919-1920

Értekezések - REISZIG EDE: A magyarországi János-lovagok a XVI. században 321

elnöki megnyitó beszéd. 335 tás megszakad s az így előállott rombolást évtizedek alatt sem lehet pótolni. Nem vak véletlenség az, hogy klinikákon és más tudományos intézetekben a professor rendszerint 50-es, az adjunctus 40-es, az assistensek 30-as, a tanulóifjúság pedig 20-as éveit éli. így kapcsolódik egyik nemzedék a másikba, így csúszik át egyik tudása legkönnyebben a másikra, így nyer biztosítást a tudományos munka folytonossága. Ha az ilyen intézetek létszámát apasztják, s e végből a gépezetből kivesznek egy-egy lényeges alkotórészt, akkor a gép működése akadozik, megáll. A folytonosság megszakad. A tudományos üzem pedig kényes szerkezet, melylyel valójában csínján kell bánni. Harnack Adolf, a porosz volt királyi, most állami könyvtár igazgatója szerint ez a nagy intézmény is a legkomolyabban veszedelmeztetve van. A külföldi könyvek ára a német valuta leromlása következtében a békeár tizenötszörösére szökött fel s így az intézmény a külföldi irodalom, a politika és technika terén hézagossá vált s külföldi folyóiratokra sem igen képes előfizetni. 1914-ben az olvasótermekben 2300 folyóirat volt kitéve, most csak 140 külföldi folyóiratot tud járatni. Németországban a belföldi könyvek ára is négyszeresre emelkedett s ennek következtében a háború folyamán megjelent könyvek csak negyedét tudta az intézet beszerezni. De a fűzve beszerzett könyvanyag is kihasználatlanul hever, mert a könyvtár nem győzi a megötszörösödött köttetési költségeket. A német kiadók nemcsak azzal szereztek hervadhatatlan érdemeket nemzetük művelése körül, hogy olcsó áron adtak folyóiratokat, klassikusokat s népies könyveket az olvasóközönség kezébe, hanem azzal is, hogy a nagyobb czégek becsületbeli dolguknak, a firma prestige-kérdésének tekinttették, hogy tudományos művek kiadására még veszteség árán is vállalkozzanak. És még ilyen kiadói erkölcs mellett is, Harnack siráma szerint, német tudományos szakmunkák kiadása szünetel. Ez a pár példa is világosan mutatja, hogy a kulturális bajok Németországban is nagyok. Kétségtelen azonban, hogy a nagy német nép, mely műveltségének annyit köszönhet, mostani kulturális krisisét le fogja küzdeni. Különösen gyors lesz ezen a téren a haladás, ha erejéből továbbra is veszít a socialismus, melynek egyik legellenszenvesebb jelensége a testi munkának minden belső jogosultság nélküli túlbecsülése a magasabbrendű, a szellemi munka rovására. Magyarországon a papir árának felszökése folytán ezek a bajok fokozottabb mértékben vannak meg, bár abból,