Századok – 1919-1920

Értekezések - REISZIG EDE: A magyarországi János-lovagok a XVI. században 321

334 dr. gróf klebelsberg kunó. archaeologiai ásatások szervezése, tisztán a tudományos kutatást szolgáló intézetek felállítása terén tett, az a tudománypolitika terén egyedül áll a történelemben. S most, a nagy összeomlás után, számos intézmény léte ott is koczkán forog. A frankfurti egyetem alapítványi tőkéje nem elégséges a főiskola fenntartására, Poroszország pedig nem volt képes államsegélyt adni. A tanszemélyzet elszéledőben, az egyetem feloszlóban van. Különösen súlyos helyzetbe kerültek a tisztán tudományos kutatás czéljából felállított intézetek. A természettudományi kísérletezéshez szükséges segédeszközök, anyagok megdráguljak s nem is szólva a személyi kiadások emelkedéséről, felszökött a szén, gáz, víz és villamosáram ára, mely dologi kiadások az ilyen intézetek gazdálkodásában nagyszerepet já-szanak. Jellemző, a mit e tekintetben Haber Frigyes vegyész mond a »Vilmos császár társulat« berlindahlemi intézeteiről, melyeket, épen mivel alapítványokon nyugosznak, a megszűnés veszedelme fenyeget. A folyó kiadások apasztásával, takarékoskodással számottevő eredményt elérni nem lehet, mert a mint a gép, hogy egyáltalában járjon, bizonyos üresmozgási munkát fogyaszt, úgy a tudományos intézetnek is, hogy egyáltalában üzemben maradjon, bizonyos kiadásokra van szüksége, melyek a drágaság következtében magasabbak, mint az alapítvány jövedelme. így nem marad más hátra, mint hogy magát az alapítványi tőkét feléljék, melynek pedig az volt a hivatása, hogy ezeket a tudományos kutatási intézeteket állandóan fenntartsa. De az ilyen rablógazdálkodásnak a révén is az intézeteknek csak három-négy évvel való további fennállását lehet biztosítani. Ez idő letelte után a tudományos intézetek hasonlítani fognak a velenczei palotákhoz, melyek üresen állanak s a látogatónak elmúlt nagyság érdekes képét nyújtják. A tudományos munka Németországban Haber szerint előreláthatólag meg fog bénulni, mert nem részesül abban az anyagi támogatásban, melyre okvetlenül szüksége van s a nagy nyilvánosság csak akkor fog ráeszmélni a bajra, a midőn a beállott kár már nem lesz jóvátehető. Mert feloszlott tudományos intézeteket nem lehet egy év alatt újból megszervezni, ha az anyagi eszközök megint rendelkezésre állanak. A tudományosság épen úgy, mint a közigazgatás és a jogszolgáltatás a népesség egy bizonyos körén nyugszik, mely nemcsak hivatásának, hanem hivatásából is él. Ha a népességnek ez a köre megélhetésének biztosítása végett kénytelen lesz más feladatok felé fordulni, akkor a continui-