Századok – 1919-1920

Értekezések - REISZIG EDE: A magyarországi János-lovagok a XVI. században 321

elnöki megnyitó beszéd. 333 nek törökül nemcsak tudó, hanem a XV., XVI. és XVII. századbeli török iratokat olvasni képes történészeink. Nekünk magyaroknak lenne voltaképen a hivatásunk az is, hogy tudományosan megalapítsuk a török oklevéltant. Mint közoktatásügyi államtitkár, részben e czélból szerveztem a konstantinápolyi magyar tudományos intézetet, mely a viszonyok mostohaságánál fogva most szünetel, de melyet, mihelyt pénzügyi helyzetünk és valutánk javulása megengedi, ismét üzembe kell helyezni. Soknak szemében szinte képtelenségnek látszik, hogy midőn máról-holnapra alig tudunk megélni, midőn százezrek koplalnak, mi a tudomány támogatása terén tervezgetni, sőt cselekedni merünk. Nem kerültek-e a mi terveink ebben a leromlott országban magasan a luxuspont fölé ? Mert a társadalmi jelenségek terén a luxus pont nem olyan fixpont, mint a természeti világban a hőmérőn a fagypont. A luxuspont a népek gazdagodásával emelkedik, szegényedésével esik s így leromlott nemzeteknél sok minden a luxuspont fölé kerül, fényűzéssé válik, a mi korábban szellemi, kulturális szükséglet volt s más, szerencsésebb nemzeteknél az ma is. Erre való tekintettel egyesek már föl is vetették a kérdést, hogy a m. kir. Operaháznak fenntartása nem esik-e a luxuspont fölé. De nekünk magyaroknak művelődési téren a luxuspont megállapításában nagyon óvatosaknak kell lennünk. Épen nekünk magyaroknak nem szabad megengednünk, hogy kulturánk összezsugorodjék. Hiszen jogczímünket hazánk területi épségének helyreállítására is kiválóképen arra alapítjuk, hogy mi nagyobb és értékesebbkulturát tudtunk ezen a helyen kifejteni, mint azok a népek és állomok, melyeket az entente a mi rovásunkra területileg és népességben nálunk mesterségesen nagyobbá tett. Ha pedig parasztállammá fejlődnénk vissza, a mit egyesek jelszóként elég meggondolatlanul hangoztatnak, ha Liszt, Munkácsi és Eötvös hazája megszűnnék a kultura számottevő tényezője lenni, akkor megdűlne a belső jogosultsága annak, hogy Európa közepén önálló nemzeti létet folytathassunk. És ne gondoljuk, hogy jelenlegi nagy szükségünk és ínségünk csak a mi saját, egészen különálló bajunk. A tudományosság a Legyőzött államokban mindenütt valóságos válságba jutott s így az emberiség egyetemes művelődésének szempontjából sem közömbös, hogy a földgömb legyőzött része a szellemi hanyatlásnak ellent tud-e állani. Különösen a mit Németország nemcsak egyetemei érdekében, hanem museumok alapítása és anyaguk kiegészítése,