Századok – 1919-1920

Értekezések - REISZIG EDE: A magyarországi János-lovagok a XVI. században 321

328 dr. gróf klebelsberg kunó. állíthatnánk össze más egyéniséget, mint a milyen a Tisza Istváné volt. A lövészárokban küzdő magyar nemzet méltó megtestesítője volt ő, nem hiába ki is kívánkozott a lövészárokba, mikor politikai missiója véget ért. Rendületlen híve volt a dualismusnak, mert az ország területi épségét csak úgy látta fenntarthatónak, ha Ausztriával összefogva nagyhatalmat alkotunk, az Ausztriához való viszony legczélszerűbb megoldását pedig a Deák conceptiójában látta, melyet nem conflictusok, hanem meggyőzés útján, az összbirodalmi eszme fokozatos, de következetes leküzdésével valóban paritásos dualismussá igyekezett kialakítani. Jelentős lépés volt ezen az úton az együttes czímer kérdésének szabályozása, mely a paritásos dualismusnak lett volna a symboluma. Több jel arra mutat, hogy bizonyos centralista körök a háborút azért is óhajtották, mert a katonai tényezők hatáskörének és befolyásának a háborúval járó természetes növekedését kihasználhat ónak vélték a dualismus visszafejlesztésére, a magyar nemzet érvényesülésének visszaszorítására. Ezekkel a veszedelmekkel szemben különösen éber volt s a katonai hatalom túlterjeszkedése elé a magyar államhatalom függetlenségének védelmére áttörhetetlen gátakat emelt. Midőn felmerült Lengyelország csatlakozásának gondolata, azt inkább Ausztriával kívánta volna olyan lazább kapcsolatba hozni, mint a minőben a délszláv országok velünk állottak, illetve kerültek volna, csakhogy elkerülje a trialismust vagy épen a Habsburgok jogara alatt álló országok négyes csoportosítását és fenntartsa a dualismust, mely kizárja a leszavaztatást, a magyar állam souverain akaratának alkotmányjogi korlátozását. A magyar nemzet gyönyörű hűsége, hatalmas háborús erőkifejtése valóságos revelatio volt az agg Ferencz Józsefnek, ki Tiszát a dualismus védelmében, utóbb végső következményeinek levonásában növekvő meggyőződéssel támogatta. Király és vezető ministere így emberileg is mind közelebb jutottak egymáshoz s így növekedett boldogult nagy királyunk utolsó idejében Tisza befolyásával a magyar államnak a monarchiára gyakorolt befolyása. Tisza a nagy kérdésekben és a kormányzat folyó ügyeiben egyaránt bámulatos személyes munkát fejtett ki. Ezért jól tenné a kormány, ha sajátkezű és tollbamondott államiratait a történelem számára való megőrzés végett a ministerelnökség irattárából mielőbb átutalná az Országos Levéltárba. Államférfiúi képességei kifejlődésének teljességében volt, midőn a hatalomról távozott, de akkor sem maradt