Századok – 1919-1920

Értekezések - REISZIG EDE: A magyarországi János-lovagok a XVI. században 321

elnöki megnyitó beszéd. 329 tétlen, hanem küzdött tovább karddal és szavának suggestiv erejével, hogy mentse a menthetőt. A midőn pedig ránkborult a balsors, a mikor annyian elvesztették a fejüket és a szívüket, midőn Németországban és Ausztriában, Bulgáriában és Törökországban a háború korának szereplői szerte futottak s oly sok nagy a végén dicstelenül omlott össze, akkor mint igazi férfi szembelépett a végzettel és elesett, mint hős és martyr. A velenczei köztársaság utolsó dogeja : Lodovico Manin, Lavaletta utolsó activ nagymestere : Hompesch, puhán capituláltak és örökre vége lett Velencze önállóságának és a máltai rend államának. Az 1849-iki összeomlás után az aradi tizenhárom vére, a világháború elvesztése után a Károlyi-féle lázadásbecstelenségeinek közepette is a Tisza István vére a nemzeti balsorsba belevitte a heroikus elemet, a katastrophába az erőt, a halálba a szépséget. Mint minden martyrvér, az ő vére is mag lesz, a magyar erő megújhodásának magva akkor, ha az áldott magyar földet és a magyar kultura mezejét mi, a kik itt maradtunk, arczunk verejtékével megmunkáljuk. Mert, igen tisztelt közgyűlés, soha sem fogok felhagyni annak hangoztatásával, hogy ne keressünk mi valami csodaszert, ne keressünk mi valami egészen újszerű, szokatlan politikai módszert ahhoz, hogy lábra tudjunk állni, hanem dolgozzunk, dolgozzunk becsületesen, dolgozzunk szakszerűen minden téren. A történelmi tudományos munka megszervezése az a nemzeti kötelesség, mely részben a mi Társulatunkra vár. Ezen a téren épen most széleskörű és mélyreható tevékenység lehetősége kínálkozik. Az új Ausztria megnyitotta a cs. és kir. házi, udvari és állami levéltárnak azokat a magyar vonatkozású részeit, melyek eddig zár alatt voltak. Felszabadult tehát az a leglényegesebb, legérdemlegesebb forrásanyag, mely lehetővé teszi a magyar nemzet XIX. századbeli történelmének megírását. Hitelesen megállapítható lesz a bécsi kormány összeköttetése a nemzetiségi mozgalmakkal, fel lesz deríthető 1848—49-iki szabadságharczunk történetének több tisztázatlan részlete, az absolutismus kora s az osztrák diplomatiának a magyar emigratio figyelemmel kísérésére s működésének ellensúlyozására irányult actiója, az októberi diploma és a februári pátens körül folyt politikai harcz és az 1867-iki kiegyezés előkészítése. Általában bőséges anyag áll rendelkezésre annak megvilágítására, mint küzdött az újkor folyamán a kialakuló osz-