Századok – 1919-1920

Értekezések - REISZIG EDE: A magyarországi János-lovagok a XVI. században 321

elnöki megnyitó beszéd. 327 összbirodalomból a monarchiába azonban már csak a történeti egymásután következtében is átszivárgott igen sok politikai elem s ezek között a. legszámottevőbb az volt, hogy a külügyeket és a hadügyeket az uralkodó tényleg nagy önállósággal intézte. A delegation kívül a magyar ministerelnöknek megvolt ugyan alkotmányszerű befolyása a külügyek vezetésére, de ugyanezt a befolyást a paritas révén az osztrák minist er elnökök is igénybe vették a másuk számára. Az ügyekben folytonosan benn lévő közös külüeryministerekkel és katonai tanácsadókkal szemben a magyar ministerelnök befogása a dolos természeténél fogva csak korlátoltabb lehetett, egyes kimagaslóbb elhatározásokra szorítkozhatott, melyeket azonban az előzmények, a diplomatiai actiók folytonossága, a külpolitikai események öszszefüggő sora már döntően befolyásolt. Az osztrák-magyar monarchia ilyen tényleges szervezete mellett a magyar ministerelnök kabinetválság formális felidézésével az események sodrát fel nem tartóztathatta. Ennek a kérdésnek eldöntésénél nem szabad szem elől téveszteni, hogy Tisza a háború kitörésekor Bécsben még távolról sem bírt azzal a különös politikai súlylyal és befolyással, melyet épen a háború folyamán a magyar nemzet tüneményes erőkifejtésének méltó politikai képviselésével I. Ferencz Józsefnél utóbb kivívott. Ha pedig egyszer feltart óztathatlan volt a háborúhoz vezetett diplomatiai actio, akkor Tisza István erkölcsi felfogása mellett egyenesen lehetetlenség volt a visszalépés, a formális felelősség alól lemondás révén való szabadu'ás. Jellemének alapvonása, legegyénibb sajátsága volt a heroikus kötelességteljesítés, a kötelességteljesítés különösen akkor, ha azt hitte, hogy az odiosus, hogy ha a munkát maga elvégezni nem fogja, másokat a népszerűség elvesztésétől való félelem attól vissza fog tartani. Ilyen pillanatokban valóságos ihlet vett rajta erőt és nagy erkölcsi magasságokba tudott emelkedni. Itt a magyarázata annak is, hogy időnként nagy ellenállásokat korbácsolt föl maga ellen. Mikor látta, hogy a háborút nem tudja feltartóztatni, egyenesen gyávaságnak tartotta volna a kormányrúdtól való távozást, midőn már villámlott és dörgött és épen belekerült a viharba a hajó. Érezte azt is, hogy erélyes, akaraterős lénye őt különösen alkalmassá teszi, hogy háborús időkben nemzetének vezére legyen. Mert valóban, ha lombikban vegyileg akarnánk összeállítani mindazokat a szellemi és erkölcsi elemeket, melyeket egy háborús ministerelnöknek magában egyesítenie kell, akkor erre a hivatásra így mesterségesen sem