Századok – 1919-1920

Értekezések - REISZIG EDE: A magyarországi János-lovagok a XVI. században 321

326 dr. gróf klebelsberg kunó. a másik után azzal a törhetetlen hittel szállott a sírba, hogy a következő szerencsésebb lesz és megéri a török iga lerázását. En hiszem, hogy most nem fog annyi idő eltelni, mint Mohácstól Buda visszavételéig, a Temesség felszabadulásáie. Legutóbbi összejövetelünk óta átlépett az örökkévalóságba s ezzel be a magyar históriába az a férfiú, a ki homerosi harczaiban a magyar nemzetnek mondhatni megtestesítője volt és a kit Barras emlékiratairól írt tanulmánya, meg Szadovától S'edánig c/ímű értékes dolgozata révén a magyar történetírás is a magáénak tekint : Tisza István. Ennek a nagy magyar, embernek élete sommáját én három nagy felismerésben látom, melyek közül a két első valósággal revela+ioszerű. Korán észrevette a nemzeten erőt vevő dissolution a köztünk elharapódzó féktelenséget és fegyelmezetlenséget, a mely a végén lehetővé tette az 1918. év ősiének és az 1919. év tavaszának siralmas eseményeit. Ebből a felismerésből folytak küzdelmei az obstructio ellen, a parlamenti rencl érdekében. Megsejtette a világháború közeledését s a nagy erőpróbára katonailag is erőssé akarta tenni nemzetét. Evért pártolta a véderő fejlesztésére irányult katonai javaslatokat. De világosan látta a monarchia gyöngeségét is. Ezért mindent elkövetett a háború elkerülésére. A midőn azonban ennek daczára belesodortak bennünket, fajunk nagyszerű erőkifejtése alapján világtekintélyt szerzett Magyarországnak, a nagy actióban a magyar államot erő- és méltóságteljesen képviselte. Ez az ő életének sommája. Tisza István életének nagy problémája pedig az, hogy ha látta a monarchia gyengeségét, ha sejtette az elkövetkezhető veszélyeket, ha ennek a meglátásnak alapján ellenezte a háborút, akkor, feltartóztatni nem tudván, miért nem mondott le, miért nem vonta ki ezzel magát a formális felelősség alól. Hiszen történelmi tanulmányából is tudjuk, mennyire hibáztatta a preventív háborút, vagyis az olyan háborút, melyet azzal az indokolással indítanak, hogy azt ne az ellenfél indítsa meg neki kedvezőbb időben és körülmények között. Hiszen épen ezért ítéli el az Olivier-kabinet 1870-iki hadüzenetét. Hogy a feltett kérdésre válaszolni lehessen, ahhoz kettőt kell ismerni : az 1867-től 1918-ig fennállott osztrák-magyar monarchia belső természetét és Tisza Istvánnak gondolkozását, egész lelki szerkezetét. Az osztrák-magyar monarchia ús,y létesült, hogy a századokon át előkészített és 1849-től 1867-ig tényleg fennállott osztrák összbirodalom két részre vált. Az