Századok – 1919-1920

Értekezések - REISZIG EDE: A magyarországi János-lovagok a XVI. században 321

elnöki megnyitó beszéd. 325 arczéle elé mindent odavet, a mit oda hozhat. A franczia megjelenik és tömegtámadásával és harczedzett tüzérségével megmenti a helyzetet szövetségesének és önmagának.« Hallottuk mind a két pártot. Tanuságtételük lényegében összevág. A világháború 1918 márcziusának utolsó napjaiban dőlt el Amiens előtt. A végső győzelem küszöbén állottunk. Az entente ennek akkor teljes tudatában volt s a szövetségesek abban a kritikus időben összevetették vállukat, összeszedték minden erejüket, közös főparancsnokságot létesítettek. Meg volt-e ugyanezen időben a mi erőfeszítéseinkben is az az egység, mint a túloldalon ? Clémenceau és Lloyd George minden vereség és csalódás daczára, Oroszország és Románia összeomlása után is fenn tudták tartani az aczélos, harczias hangulatot. Megakadályoztuk-e mi, hogy a mi oldalunkon Erzberger és Károlyi pacifistikus ábrándok felkeltésével elhomályosítsák szemeink előtt, minő sors vár reánk teljes legyőzetésünk esetén, hogy elvegyék a mögöttes országrésznek bizalmát a győzelem lehetőségébe, hogy belevigyék a tömegekbe a csüggedést, a mi azután megmérgezte frontjainkat is? Felismerték-e a magyar vezető politikusok, hogy a német hadseregnek 1918 augusztus 8-iki vereségével a nagy háborút elvesztettük s nem érte-e őket egészen váratlanul a Bulgária kilépésével október elején beállott végső összeomlás. Nem a bizakodó hangulatból való hirtelen kiábrándulás s az ezzel járó fejvesztés tette-e csak lehetővé, hogy Károlyi és társai szétzülleszszék a hadsereget és desorganisálják az államot ? De bárminő válaszokat is ad majd a tisztábban látó jövő ezekre a sorsdöntő kérdésekre, annyi kétségtelen, hogy a románok és szerbek, még kevésbbé a csehek és osztráknémetek, a kik között hazánkat fel akarják osztani, minket ebben a háborúban katonailag le nem győztek. Ellenkezőleg, Románia és Szerbia tökéletesen összeomlottak. A rajtunk osztozkodó államokkal szemben nincs meg tehát bennünk az inferioritás érzése, nincs meg bennünk az a tudat, hogy ők győztek, hogy ők az erősebbek. Nem a saját erejükből kerekedtek felül. A történelem tanúsága szerint pedig az államok rendszerint nem képesek olyan positiót fenntartani, a melyet nem a saját erejükből vívtak ki. Ezért és mivel a magyar nemzet, mely a jósorsban sokszor súlyosan vétkezik, épen a balsorsban tudja nagy történeti erényeit, turáni őserejét kifejteni, a katastropha által meg nem rendített optimismussal remélem, hogy az ország területi épsége helyre fog állani. A török hódoltság idején egyik nemzedék